Oldal 244 [244]
OCR
242 s A nagy háborútól a nagy válságig őrizte, és eddig ő volt az egyetlen magyar pénzügyminiszter, aki jegybankelnök lett, fordított eset viszont előfordult már. Imrédy érvelése elég sajátos, hiszen nyilván tudta, hogy Popovics Sándor is volt pénzügyminiszter. 1906 és 1909 között Wekerle Sándor miniszterelnök nevében ténylegesen ő vezette a minisztériumot, mielőtt az Osztrák-Magyar Bank kormányzója lett. 1918. február 11-től október 31-ig pedig a harmadik Wekerle-kormány pénzügyminisztere volt, ezt követően újra a központi bank élén állt." Imrédy Rassay állítását is visszautasította, azt hangoztatva, hogy kizárólag a köz szolgálata vezette, semmilyen személyes szempont nem befolyásolta a döntését." Gömbös ajánlatát először azért nem fogadta el, mert abban az iránta érzett bizalom hiányát látta, úgy gondolta, hogy Gömbös el akarja távolítani a Pénzügyminisztérium éléről. Később a Bank of England erőteljes sürgetésére, nyomására vállalkozott mégis a feladatra. A londoni központi bank azért sürgette szerinte a vezetőváltást, mert új együttműködési politikát akart kiépíteni Budapesttel, és ehhez szüksége volt a magyar jegybank konszolidálására." London és Budapest: mit árulnak el a levéltári források az elnökváltásról A két világháború közötti magyar pénztörténet kutatói igen szerencsés helyzetben vannak; fennmaradt ugyanis egy forrás, amely kivételesen részletesen, mondhatnánk testközelből számol be mindarról, ami a Magyar Nemzeti Bankban 1924-től 1938-ig történt. A pénzügyi stabilizáció következtében népszövetségi megbízottak ellenőrizték Budapesten a kincstár és a jegybank működését. A Magyar Nemzeti Bankba delegált brit megbízott" rendszeresen küldött beszámolókat Londonba, a Bank of Englandnek a magyarországi eseményekről. Leveleiben igen részletesen, gyakran ironikus stílusban, brit nézőpontból írt személyekről, politikai és gazdasági fejleményekről. A Bank of England archívumában fennmaradt iratokból jól rekonstruálható az elnökváltás története is, legalább is az, ahogyan ezt Henry Bruce, az egykori diplomata, Imrédy közeli barátja Londonba jelentette. Ezek és a hazai iratok segítenek más nézőpontból is megvizsgálni a történteket. Korányi 1935; Bölöny 1992: 80. ° — Imrédy Béla észrevételei a vádiratra, Sipos 1999: 169. A tárgyalás hatodik napja, 1945. november 20. Sipos 1999: 340—341. 1924 és 1926 között Harry Siepmann, 1931 és 1938 között Henry Bruce volt a Magyar Nemzeti Bankban a külföldi tanácsadó. Mindketten baráti kapcsolatot építettek ki budapesti éveik alatt Imrédyvel.
