Oldal 242 [242]
OCR
240 s A nagy háborútól a nagy válságig A hálátlan tanítvány, a pártütő angyal, a hatalom- és pénzéhes politikus A kortársak azonban máshogy látták a történetet. Számos napló, memoár emlékezik meg erről az epizódról. Az Imrédy 1938-as pálfordulását, II. világháború alatti hírhedt működését követően született visszaemlékezésekben szinte egyöntetűen az elnökváltásban látták azt a szimbolikus pillanatot, amikor először nyilvánult meg az addig széles körben elismert, komoly tehetségnek tartott Imrédy gonosz oldala, kiütköztek korábban eltitkolt ördögi tulajdonságai. Többen úgy rekonstruálták a történetet, hogy Imrédy volt az, aki lemondatta Popovicsot, méltatlanul elárulta tiszteletre méltó, idős mesterét. Fenyő Miksa 1944-ben, az ostrom alatt, rejtőzködve írt naplójegyzeteiben Imrédyt mint mesterét hátba döfő tanítványt írta le: , Bélácska (így nevezte Popovics Sándor a vitézt), aki már akkor azon törte a fejét, hogy döfhetné le ezt a nagyszerű embert. Sikerrel művelte." Kornfeld Móric 1948-ban a trianoni Magyarországról írott hosszú esszéjében így írt: Imrédy , halálosan beteg elődjét, ezt az elit embert, oly kíméletlen módon távolította el állásából, melyet tárgyi szükségesség nem menthetett, s mely először mutatott nyíltan gonosz jellemvonást Imrédyben”.* Antal István, Gömbös sajtófőnöke az 1960-as években írt visszaemlékezéseiben Imrédyt , háládatlan tanítványnak? nevezte, aki puszta hatalomvágyból mondatta le tanítómesterét: Popovics Sándort, , e valóban európai hírű és tekintélyű nagy pénzügyi és valutaszakembert" valójában eltávolították a hivatalából, a Nemzeti Bank éléről: , a jó öreg Popovics Sándornak esze ágában sem volt a Nemzeti Bank elnöki tisztségéről a maga jószántából lemondani. [...] Igen, lemondott, mert az ő felfedezettje és tanítványa, Imrédy Béla egyszerűen, kurtán lemondatta - lévén, hogy ő akarta átvenni Popovics örökét. Azt beszélték akkor a Nemzeti Bank bennfentesei, hogy az öreg Popovics - önérzetében vérig sértve Imrédy tapintatlan lemondási felszólítására - hátat fordított háládatlan tanítványának. Imrédy ugyanis valahogy megérezte, hogy Gömbös kormánya válságnak megy elébe, s még idejében ki akarta vonni személyét a válság eshetőségéből. El akarta tenni magát jobb idôkre, amikor is »teljes fényben és dicsőségbenc ismét visszatérhet, s átveheti azt a posztot, amelyre magát predesztinálva érezte: az ország vezetését, sőt ezen túlmenően: a nagy magyar tömegek vezérségét is. (Lásd Magyar Élet Mozgalom a csodaszarvassall).”* Antal István narratívájában Imrédy pártütő angyal volt: a korábban Bethlen István köréhez tartozó politikust, aki összeesküvést szított, és palotafor3 Feny6 1986: 132. 4 Kornfeld 2006: 198-289., 255. 5 Antal 2004: 348-349.
