Page 203 [203]
OCR
A végső menedék s 201 hogy csökkentsék a MÁH túlméretezett ipari váltótárcáját, amely sok kétes követelést is tartalmazott, a bank iparvállalati elfogadványait 30 millió pengő értékben áthelyezték a Holding Részvénytársaságba, melyet a Hitelbank 10 millió pengő alaptőkével újonnan hozott létre, és rendes üzletmenetétől elkülönítetten kezelt.?? A végső hitelezés legkorábbi alkalmazására már a 18. századtól találhatunk példákat, az európai országokban azonban többnyire a 19. század második felében jelentek meg azok az intézmények, amelyek feladatuknak érezték, hogy segítséget nyújtsanak a pénzpiac bajba került szereplőinek. A 19. század végére kialakultak azok az elméleti keretek és gyakorlati eszközök is, amelyek alapján eredményesen meg lehetett fékezni a bankrohamokat, tőzsdei kríziseket. A végső hitelezés korántsem kizárólag a jegybankok feladata volt. Nagyon gyakran a kormányok, nagyobb bankok, esetleg több bank közösen lépett fel a bankpánikok enyhítése érdekében. Magyarországon például az 1916-ban létrehozott Pénzintézeti Központ is betöltött ilyen szerepet a központi bankkal együttműködve, bár múltbeli tevékenységét eddig senki sem vizsgálta meg alaposabban. A 20. század derekán megjelent a nemzetközi végső hitelező is. A legújabb kutatások szerint a Habsburg Birodalom jegybankja már 1820tól részt vett a pénzpiaci krízisek megfékezésében, az 1870-es évektől pedig aktívan felelősséget vállalt a pénzpiac stabilitásáért. 1873-ban, már a válság kitörésétől kezdve leszámítolási hitelekkel bővítette a pénzkínálatot a likviditási nehézségek enyhítésére, és közvetítőkön keresztül igyekezett a piac minden nehézségekkel küszködő szereplőjéhez eljutni. Ezt megelőzően a birodalom két pénzügyminisztere próbált egyfajta végső hitelezői szerepet ellátni. A kormányok a kezdetektől aktívan részt vettek a válságok kezelésében, amennyiben saját fiskális helyzetük ezt lehetővé tette. A közös jegybank a kor elfogadott nemzetközi standardjai alapján járt el, már 1869-ben is a Bagehot-szabályok betartásával igyekezett a bajba jutott bankok segítségére lenni, bár ekkor még meg sem jelent Bagehot fő műve, a Lombard Street. A szigorú elvek, a monetáris tartalékok miatti aggodalmak ugyanakkor gyakran magát az eredményes válságkezelést is gátolták. A 19. század végének monetáris reformjai, a fedezeti rendszer megváltozatása és a kétszintű bakrendszer kiépülése viszont megkönnyítette a központi bank végső hitelezői működését, növelte a bankrendszer stabilitását, erősítette a pénzügyi rendszerbe vetett bizalmat, és csökkentette a bankválságok súlyosságát. Mindennek köszönhetően 1884 után ritkábban volt szükség a végső hitelező fellépésére. » BECA OV 33/20 Memorandum, Amalgamation between the Hungarian General Creditbank and the Hungarian General Savingsbank, 1938. marcius 8.; Tallös 1995: 251.
