Oldal 198 [198]
OCR
196 e A nagy háborútól a nagy válságig mérlege 3,7 millió korona veszteséget mutatott, melyet az értékpapírszámla veszteségei, bedőlt váltóhitelek és a bank túlméretezett romániai kőolajüzletei okoztak. Bár Tisza István banknál vállalt igazgatói pozíciója miatt Tisza-banknak is nevezett pénzintézet bukása a parlamentben és a sajtóban is a nagy érdeklődést váltott ki, a végső hitelezőnek végül nem kellett közbelépnie. A jegybank immár állami közreműködés nélkül tudta biztosítani a pénzpiac stabilitását. A végső hitelező segítségére csak néhány esetben volt szükség, amikor kisebb pénzintézeteknek kellett likviditást nyújtania. Ezek az intervenciók nem igényeltek jelentős áldozatot a jegybanktól, nem kérdőjelezték meg azt, hogy a jegybank képes a pénzügyi rendszer stabilitását és az aranystandard fenntartását egyaránt biztosítani, ami tovább erősítette a bizalmat a pénzügyi rendszer iránt. 1914 júliusában, a világháború kitörésének árnyékában is ennek megfelelően viselkedett az Osztrák-Magyar Bank, amikor a Károlyvárosi Takarékpénztárt és a nagyváradi Belvárosi Takarékpénztárt is visszleszámítolási hitel nyújtásával mentette meg az összeomlástól." Bankválságok az 1920-as évek második felében Az I. világháborút követően a trianoni területen újjászerveződő bankrendszer új problémákkal szembesült. A totális hadviselés óriási költségeit az állam elsősorban kölcsönökből finanszírozta, az államháztartás súlyos eladósodása viszont a "20-as évek elején hiperinflacidhoz vezetett. A magyar pénzpiac helyzete a pénzügyi stabilizációt követően sem rendeződött, a kereskedelmi bankok likviditási mutatói az I. világháború előtti szintet sem érték el." Mindez azzal járt, hogy jelentősen megnövekedett az igény a végső hitelezésre. Az első súlyosabb tőzsdei krízist az 1925 végén kirobbant malomválság idézte elő. A következményektől tartó, alig másfél éve megalakult Magyar Nemzeti Banknak és a kormánynak is aktívan részt kellett vennie a tűzoltásban. A súlyosan eladósodott, fizetésképtelen Pesti Victoria Gőzmalmot állami és jegybanki segítséggel mentették meg az azonnali összeomlástól, és a későbbi években is közreműködtek a helyzet konszolidálásában." 68 Tomka 1996: 29., 55.; Vermes 1994: 97—99.; A Budapesti Hírlap saját tudósítója (név ismeretlen) 1902: A magyar ipar- és kereskedelmi bank közgyűlése. Budapesti Hírlap, 1902. február 19. 10—11. §9 MNL OLZ 1 41. 138/1914, 137—163, Z 1 42. aláírás nélkül, 1914. 30—32. 7° Pogäny 2015. 71 Pogäny 2003.
