Seite 177 [177]
OCR
Kiútkeresés a világgazdasági válságból s 175 nak tulajdonított döntő szerepet, a fiskális ösztönzést pedig elhanyagolható jelentőségűnek ítélte." Mussolini Olaszországában is alapvetők voltak a katonai kiadások. 19361937-ben az etiópiai háborúval kapcsolatos tételek óriási fiskális ösztönzést jelentettek a gazdaság számára, a költségvetési kiadások 5090-át tették ki a katonai célú költések, ezenkívül a kormány utak, középületek építésére és a katonai jelenlét fenntartására is nagyobb összegeket fordított. 1936-1937-ben az olasz költségvetési hiány meghaladta a GDP 1096-át. A katonai megrendelések hatására jelentősen nőtt az ipari kibocsátás is. Bővült a gyarmatokkal folytatott kereskedelem, a kolóniák az összes olasz export negyedét vették fel 1936-1939 között. 1937-ben 6,8%-kal, 1939-ben 7,3%-kal bövült a bruttö hazai termék Olaszországban, miközben a gazdaság elérte a teljes foglalkoztatottságot. Franciaországban is hasonló folyamatok indultak el a 30-as évek második felében. 1935-től nagymértékben nőtt a költségvetési hiány, a GDP pedig 5,8%kal emelkedett 1935-ben. 1939-ben különösen megugrott a hiány, ekkor a gazdasäg 7,2%-kal bővült. A kiadások elsősorban a katonai célú költések miatt növekedtek, így a keynesi ösztönzés a II. világháború következében jött létre." A két világháború közötti időszak súlyos világgazdasági válsága nehéz feladat elé állította számos ország kormányát és jegybankját. A hagyományos likvidációs szemlélet, amely a piacra bízta volna a kúrát, kudarcot vallott, nem hozott eredményt a megszorító pénzügyi politika sem. Az elhúzódó és mély krízisből legnamarabb azok az országok tudtak kilábalni, amelyek új módszerekkel kísérleteztek, és a költségvetési és monetáris expanziót, valamint az aranystandardról való letérést egyszerre alkalmazták. A történeti vizsgálódások azonban azt mutatják, hogy még a legnagyobb országok esetében sem volt könnyű az új módszereket alkalmazni. A Roosevelt-adminisztráció - bár a válság enyhítése érdekében aktív költségvetési politika alkalmazására törekedett - ezt nem elég következetesen folytatta, és 1937-ig a deficit nem volt elegendő a kellő hatáshoz. Jóllehet 1933-tól a monetáris expanzió jelentős mértékben hozzájárult a gazdasági növekedés beindulásához, a növekedést nem a jegybank vagy a kormány szándékai, hanem a nemzetközi politikai és gazdasági folyamatok alakították. 56 Cha 2003; Shibamoto-Shizume 2014. 5 Almunia és szerzôtärsai 2010.
