Oldal 119 [119]
OCR
Állami pénzpolitika Magyarországon e 117 ugyanakkor nem tette feleslegessé a magyar államháztartás és a pénzügyi viszonyok rendbetételére való törekvést sem. Kállay célja az adórendszer átalakítása volt, növelni akarta a bevételeket azokból az adónemekből, amelyek az infláció üteménél lassabban emelkedtek. 1922-ben újjászervezte, és jelentősen megemelte az egyenes adókat, a korábbinál egyszerűbb és könnyebben áttekinthető adórendszert kívánt életbe léptetni. Az inflációban elértéktelenedő adótételek valorizációját szolgálta az 1922. évi XXI. törvény, amely a földadónak búzaértékben történő kivetését rendelte el 1922. július 1-től kezdve, háromévi időtartamra (1925. június 30-ig). A földadó minden koronája 5 kg búzával lett egyenértékű, az adót készpénzben kellett megfizetni a búzának az Országos Pénzügyi Tanács által negyedévenként megállapított ára szerint. 1923. január 1-jén lépett életbe a házbéradóról és fényűzési lakásadóról szóló 1922. évi XXII. törvény, amely az ország egész területére kiterjesztette az általános házbéradót, korlátozta az adómentességek körét, és az adókulcsok nagyságát 15, 20, illetve 2490-ban szabta meg. Fényűzési lakásadót azokra a lakásokra lehetett kivetni, amelyek az átlagosnál több szobával rendelkeztek, vagy nagy kényelemmel és fényűzéssel voltak berendezve. A fényűzési lakásadó összege a lakószobák számának aränyäban a berösszeg 20-60%-a lehetett. Kállay hozzáfogott a túlméretezett államapparátus lefaragásához is, amelyről az 1922. évi I. és VI. törvények rendelkeztek."? Az adóreform hatására az állam rendes bevételei változatlan áron számítva is majdnem megkétszereződtek, az 1921/22. évi 238 millió aranykoronáról 1924 nyarára 461 millió aranykoronára emelkedtek. Az államháztartás hiányát azonban nem sikerült megszüntetni, 1924 júniusában meghaladta az 391 millió aranykoronát, amely változatlan áron számítva ugyan alacsonyabb volt az előző évinél, de így is jelentős terhet jelentett (8. táblázat). Kállay Tibor bukása A Kállayval szemben már korábban is meglevő elégedetlenség 1924 februárjában robbanáshoz vezetett a kormánypártban és az ellenzékben egyaránt." Február közepén felgyorsult a korona árfolyamának zuhanása a külföldi pénzpiacokon, aminek hatására pánikszerűen menekülni kezdtek a koronától belföldön is. Tőzsdeválság alakult ki Budapesten, pánikszerű folyamatok játszódtak le a pénzpiacon. Az élelmiszerárak februárról marciusra 56%-kal nőttek, és a korona elveszítette értékének 8999-át Zürichben (5., 6. táblázat). 32 AM. kir. Kormány 1919—1922. évi működéséről, 51—52.; Romsics 1991: 152. 33 If. Leopold Lajos: Kállay Tibor. Budapesti Hírlap, 1924. február 21. 1—2.
