Oldal 117 [117]
OCR
Állami pénzpolitika Magyarországon e 115 számára megfelelő fedezetet biztosítani mindaddig, amíg nem rendelkezhetett szabadon a bevételei felett. Magyarország ezért a Jóvátételi Bizottsághoz fordult annak érdekében, hogy az szabadítsa fel a kormány bevételeinek egy részét a kölcsönfelvétel érdekében." A zálogjogok feloldása azonban nem ígérkezett egyszerűnek, mivel a nagyhatalmak között komoly nézeteltérések voltak ezen a téren. Sir George Russell Clerk Budapestre küldött brit diplomata a zárójelentésében már 1919 őszén azt javasolta, hogy Ausztria és Magyarország esetében tekintsenek el a jóvátétel kivetésétől, annak érdekében, hogy megkönnyítsék a gazdasági rekonstrukciót és a kereskedelmi kapcsolatok helyreállítását." A londoni Pénzügyminisztérium tisztviselőinek is az volt a véleménye, hogy csak egyetlen módon lehet úrrá lenni a közép-európai gazdasági káoszon: ha azonnal törölnek minden jóvátételi igényt Ausztriával és Magyarországgal szemben. A rendkívül befolyásos Sir Otto Niemeyer, "! aki ekkor a Pénzügyminisztérium vezető munkatársa volt, szintén megfontolásra ajánlotta, hogy ne követeljenek háborús kártérítést Magyarországtól.?? Montagu Norman, a brit jegybank kormányzója csak úgy látta elképzelhetőnek a világgazdasági prosperitás visszatérését a világháború után, ha a nagyhatalmak lemondanak ezekről a követeléseikről. Az erős brit támogatás ellenére a jóvátételi zálogjogok bizonyultak a magyar szanálási kölcsön legfontosabb akadályának, mivel a Jóvátétel Bizottság több tagja, Franciaország és a kisantant országok, főként Csehszlovákia erősen ellenezték azok felfüggesztését." A magyar állam bevételeire kimondott zálogjogok feloldását kérvényező Magyarország több alkalommal is visszautasításba ütközött Párizsban." A felmerült számos problémát végül Nagy-Britanniának, elsősorban Montagu Normannek, a Bank of England kormányzójának a támogatásával sikerült megoldani." 1923-ra egyértelmű lett, hogy a , nagy kölcsönhöz" egyedül London segítségével lehet hozzájutni; Magyarországnak a Népszö“8 Orde 1990: 266. us Lojk6 2006: 22. ve Batonyi 1999: 53-54. Sir Otto. E. Niemeyer (1883-1971) 1906-töl 1927-ig a brit Penzügyminiszterium munkatärsa, a Treasury fétitkärhelyettese a ’20-as években. 1927-t61 a Bank of Englandben dolgozik, 1938-töl 1952-ig a központi bank igazgatója, 1943 és 1948 között aCommittee of Treasury tagja. 1923-1937 között a brit kormäny kepviselöje a Nepszövetseg Penzügyi Bizottsägäban. Lovagi cimet kapott. Sayers, 1976: 130.; Batonyi 1999: 132.; Recker 1976: 190-191. 122 Orde 1990: 266. 3 Lojkö 2006: 62-63.; Romsics 1991: 153.; Bätonyi 1999: 132-133. 24 Bätonyi 1999: 53-54. 5 Ormos 1963: 17-24.; Peteri 1985: 132.; Cottrell 1997: 4. 26 Orde 1990: 268—271.; Batonyi 1999: 139.
