Oldal 97 [97]
OCR
Állami pénzpolitika Magyarországon e 95 Május elején Korányi Frigyes pénzügyminiszter hívta tanácskozásra hivatali elődeit: Wekerle Sándort, Lukács Lászlót, Teleszky Jánost, Gratz Gusztávot, Popovics Sándort és Grünn Jánost, akikkel ismertette stabilizációs terveit, és kikérte kollégái véleményét. A megbeszélésen határozták el azokat a legfontosabb intézkedéseket, amelyek segítségével rendezni akarták az ország pénzügyi helyzetét, és amelyek közül sokat a következő években életbe is léptettek. A tanácskozás eredményeit közleményben hozták nyilvánosságra. Az ország legelismertebb pénzpolitikusai sürgették az államháztartás szanálását és a pénz értékének stabilizálását: ,az ország gazdasági erőforrásaival számító intézkedések tétessenek, amelyek alkalmasak arra, hogy az államháztartást a papírpénzgazdálkodásból kimentsék". Költségvetési megszorításokat javasoltak, az államapparátus létszámának az ország méreteihez és teherviselő képességéhez való igazítását. Megállapították, hogy az adók emelése nem tartott lépést az árak emelkedésével, ezért elkerülhetetlennek tartották az illetékek, az egyenes adók és a fogyasztási adók kulcsának növelését, fényűzési adó és egy egyszeri vagyonadó bevezetését. , Az előkészítő intézkedések ez irányban haladék nélkül megindítandók." Ekkor döntöttek a forgalomban levő sokféle pénzjegy lecseréléséről is. 1920 tavaszán már világossá vált, hogy a következő években nem lesz lehetőség egy önálló, nemesfémtartalékokkal rendelkező jegybank létesítésére. A Jóvátételi Bizottság zálogjogai következtében nem lehetett ugyanis az új bank részére nemesfémekből álló monetáris tartalékot biztosítani, amit ekkoriban még elengedhetetlennek tartottak. Ezért az új magyar pénzjegy sem lehetett a jegybank által kibocsátott, aranyfedezettel rendelkező bankjegy, hanem csak az állam által teremtett, aranyfedezettel nem rendelkező államjegy. A tanácskozáson ezért elhatározták, hogy a lebélyegzett koronabankjegyeket és a forgalomban lévő postatakarékpénztári jegyeket törvényes garanciával ellátott államjegyekre kell cserélni. A volt pénzügyminiszterek arról is megállapodtak, hogy a cserére teljes névértéken, tehát devalváció nélkül kerüljön sor. Fontosnak tartották azt is, hogy az államjegyek kibocsátásához teremtsenek törvényes alapokat. Az új pénz értékállóságát azzal akarták biztosítani, hogy az államjegyeket bankszerű fedezet (értékpapírok, főként váltók fedezete) mellett hozzák forgalomba, kibocsátható mennyiségét pedig kontingensek megszabásával korlátozzák. Egy ideiglenes, az államigazgatástól lehetőleg független intézmény felállítását ajánlották, amely átveszi a felszámolásra ítélt Osztrák-Magyar Bank funkcióit, a volt közös jegybank magyarországi szervezetének felhasználásával. A miniszterek azt is kikötötték, 12 Nem lesz devalváció. A volt pénzügyminiszterek tanácskozásának határozatai. Pesti Napló, 1920. május 27. 4. Az egyszeri nagy vagyonadó javaslata még a háborús időszak pénzügyminiszterétől, Teleszky Jánostól származott, és Szende Pál tervei között is szerepelt. Számos külföldi országban is felmerült az elképzelés a világháború után.
