Oldal 61 [61]
OCR
Ikerválság vagy többszörös pénzügyi válság? e 59 hetőségek vagy nagyobb arányú betétfelmondás, hitelkivonás esetén súlyos gondok, likviditási problémák, bankrohamok léphettek fel. A bank ilyenkor kettős nyomás alá került, hiszen a hosszú lejáratra kihelyezett kölcsöneit nem tudta visszahívni, és a saját adósságait sem volt képes törleszteni. Gazdasági recesszió esetén mindezt súlyosbította, hogy a válság következményeivel küzdő iparvállalatok gyakran fizetésképtelenek lettek, a befagyott hitelek pedig tovább növelték a bank sérülékenységét. A közép-európai bankválság kirobbanása A CA fizetésképtelenségének bejelentése a bankok elleni rohamhoz, tömeges betétkivonáshoz vezetett." A CA az első négy nap alatt elveszítette betéteinek egynegyedét, három hét alatt pedig a felét. A betétesek rohama átterjedt a többi bankra is, a takarékpénztaraknak a betéteik 18%-at kellett visszafizetniük, az osztrák pénzintézeti betétállomány pedig a felére csökkent." A CA összeomlása általános bizalmi krízist, egyre mélyülő pénzügyi válságot okozott Ausztriában. Gyorsan emelkedett a pénzforgalom, a pénztömeg heti 19,496-kal nőtt május második felében.? Aggodalomra adott okot az államháztartás helyzete is, hiszen 1931-re a CA veszteségeire adott garancia nélkül is 150 milliós hiány szerepelt a költségvetésben. A pénzpiaci válság enyhítése óriási összegeket emésztett fel; 1925-1936 között összesen 1137 millió schillinget fordított az állam és a jegybank a bankválság kezelésére. A jegybankpolitika is megváltozott, a központi bank — megsértve az alapszabályzatát — nagy összegekben számítolt le nem áruforgalomból származó fináncváltókat a CA és más pénzintézetek életben tartása érdekében. 1930ban meg 65% volt az äruvältök aränya a vältötärcäban, 1931-ben ez 17%-ra csökkent." Mindezek olyan jelzések voltak, amelyek megingatták a pénzügyi politikába vetett bizalmat, és további betétkivonáshoz, a schilling külföldi valutára való konvertálásához, a válság elmélyüléséhez vezetett. 1931 augusztusában a folytatódó tőkekivonás hatására az osztrák jegybank külföldi valuta- és devizatartalékai kritikus szintre süllyedtek." 1931. szeptember 21-én a font leértékelésekor egybehívott osztrák minisztertanácsi ülésen az Osztrák Nemzeti Bank elnöke, Richard Reisch bejelentette, hogy az ONB nem tudja a schillinget tovább a paritáson tartani. Bár a schilling leértékelődését hivatalosan nem ismerték el, a jegybank nem rendelkezett 10 . A bank összeomlásának okairól: Marcus 2018. 4 Stiefel 1989: 28. 2 Schubert 1994: 489-490. #3 Weber 2008: 95.; Stiefel 1988: 303-304. 44 OeNB BHA I/4/b. 1931. augusztus 28. Kernbauer 1991: 323.
