Oldal 59 [59]
OCR
Ikerválság vagy többszörös pénzügyi válság? e 57 lyos veszteségekhez, amelyek végül messze meghaladták az első közleményben bejelentett 140 milliót, az 1068 milliós veszteség a bank teljes mérlegfőösszegének felével volt egyenlő. A bécsi bankpiac a 19. század második felében fokozatosan vált a Monarchia pénzügyi központjává. 1918 után a nagybankok arra számítottak, hogy a politikai változások ellenére is megőrizhetik korábbi szerepüket a szomszédos országokban. Fenntartották, sőt növelték korábbi apparátusukat, tovább finanszírozták a határon túlra került partnervállalataik jó részét is, bár ezek az ügyletek sokszor veszteségesnek bizonyultak." A nehézségeket súlyosbította, hogy az osztrák pénzintézetek külföldi, főként rövid lejáratú kölcsönökkel refinanszírozták hiteleiket. Stiefel szerint a bankcsődök sorozatában fontos tényező volt az is, hogy a bécsi nagybankok nem alakították át szervezeti felépítésüket és vezetési módszereiket az új adottságoknak megfelelően, ami nehezítette a gyors reagálást, a rossz, kockázatos üzleti kapcsolatok idejében való megszüntetését. Az 1931-ben kitörő likviditási válság egyik alapvető oka a torz adósságszerkezet volt. A hitelekkel arányban nem lévő alacsony saját tőkeállomány, a kevés betét, a sok külföldi adósság miatt a bankok kiszolgáltatottak lettek, és a legkisebb veszteség is súlyos következményekkel járhatott." A bécsi nagybankok külföldi rövid lejáratú tartozásai az 1924. évi 240 millió schillingről 1931 elejére 1 milliárdra nőttek." A magyar pénzintézetek helyzetét is súlyosbította a nagyarányú rövid lejáratú külföldi eladósodottság, amely még a nettó érték esetében - a rövid lejáratú külföldi követelések levonásával - is jelentősen meghaladta a jegybank deviza- és aranykészletének az összegét (2. grafikon). 3 Weber 2008: 95. 34 Schubert 1991: 36-38. % Stiefel 1994: 180-188.; Schubert 1991: 31-48. 3° Schubert 1991: 35., 44-45. 7 Stiefel 2008: 11.
