Seite 58 [58]
OCR
56 e A nagy háborútól a nagy válságig 1. grafikon: Magyarországi pénzintézetek likviditási rátájának alakulása (saját tőke és mérlegfőösszeg hányadosa), 1908-1938 0,25 0,2 N 0,15 PA Kae an Saját tőke és a mérlegfőösszeg 0,1 \ J hanyadosa 0,05 V 0 I D M © ei ON M + M) © M © A GCA NMTHN OM O OO HNNNNNNON ON ON M a mm mm a mm M mn Mm DAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAARAAAAA el et etetett etet et etet et et et et ad et et el et el et Forrás: a Magyar Statisztikai Évkönyv megfelelő kötetei A bécsi nagybankok helyzete sem volt jobb. A négy legnagyobb bank likviditási helyzete sokat romlott a világháború előtti évekhez viszonyítva; míg 1913-ban a saját tőkéjük összege a mérlegfőösszeg egyötödét tette ki, addig 1928-ban alig 1290-át.? Ausztriában a pénzpiac stabilitása már a pénzügyi stabilizációt követő években megrendült. Az 1924. évi, a bécsi bankpiacra végzetes hatásúnak bizonyult frankellenes spekulációt követően több jelentősebb banknak is fel kellett számolnia a tevékenységét." 1929-ben pedig az egyik legpatinásabb bécsi nagybank, az egykor a Habsburg-család vagyonát is kezelő Boden-Creditanstalt került likviditási nehézségekbe. Az utólagos vizsgálat kimutatta, hogy a nehézségek nem voltak új keletűek, a bank már évek óta a tartalékaiból fizetett osztalékot a veszteségek eltitkolása érdekében. A pénzügyi kormányzat és a jegybank vezetése a Credit-Anstalttal (a továbbiakban CA) való fuzionálásban kereste a megoldást." Az osztrák bankkrízisek közül a legsúlyosabb következményekkel azonban éppen e banknak a bukása járt. A CA 1931. május 8-án közölte a jegybank vezetőivel, hogy mérlege 140 millió schillinges veszteséget mutat, ami alaptőkéjének 8596-ával volt egyenlő. Utólag derült fény arra, hogy a CA mérlegei már a "20-as évek második felében is kozmetikázottak voltak, 1927-re pedig az alaptőkéjének a felét elveszítette." Alapvetően a bank működésében rejlő okok vezettek a sú29 Stiefel 1989: 92. Schubert 1994: 489-490.; Marcus 2018. "a Schubert 1991: 33.; Enderle-Burcel 1994: 118.; Bachinger-Matis 1974: 97-99. 3 Kernbauer 1991: 293.
