OCR
54 A nagy háborútól a nagy válságig A többszörös pénzügyi válság Ausztriában és Magyarországon a ’20-as évek második felében a gazdasági növekedés kiegyensúlyozott költségvetés és értékálló, aranyparitáson tartott nemzeti valuta mellett valósult meg. A pénzügyi stabilitás azonban csak néhány évig tartott, 1930-ra mindkét államháztartás ismét deficites lett, a központi bankok pedig elveszítették devizakészleteiket, és a fizetésképtelenség határára sodródtak. A magyar gazdaság növekedése a "20-as évek második felében a folyó fizetési mérleg állandó passzívuma mellett jött létre, ami évről évre növekvő külföldi kölcsönfelvételt tett szükségessé. A magyar valuta stabilitását a tőkeimport biztosította ezekben az években. Az 1927-1928-ban tetőző eladósodási folyamat hátterében a magyar gazdaság külső egyensúlyhiánya, az exportágazatok alacsony teljesítőképessége, a kereskedelmi mérleg passzivitása és a növekvő adósságszolgálati terhek álltak.? 1931-ben egyedül a hiteltörlesztés és kamatfizetés évi 300 millió pengőt tett ki, miközben a kereskedelmi mérleg mindössze 14,1 millió pengős aktívumot eredményezett. A magyar gazdaság súlyos külső egyensúlyhiánya a tőkeimport megakadása következtében az évtized végére válságjelenségekhez vezetett. 1931 első felében a kiviteli nehézségek kereskedelmi passzívumot idéztek elő, újabb külföldi kölcsönt viszont mindössze 30-35 millió pengő összegben lehetett felvenni. A Magyar Nemzeti Bank kénytelen volt aranykészletéből áldozni. 1931. január 1-től április végéig — tehát még az osztrák bankválság kirobbanása előtt — az aranyeladások következtében közel egyharmadával csökkent a jegybank nemesfémkészlete. A külső egyensúlyhiányt súlyosbította a mezőgazdasági árzuhanás, a drámai mértékű cserearányromlás; az 1931-ben lebonyolított magyar export 1928-as árakon számolva 169 millió pengővel lett volna nagyobb értékű." A költségvetés helyzete már korábban megrendült. A magyar államháztartás az 1929/30-as költségvetési évben ismét deficites lett, a pénzügyi stabilizáció óta első ízben. Az állami adminisztráció a rekonstrukciós időszakban végrehajtott létszámcsökkentés dacára is túlméretezett maradt, a személyi kiadások és a nyugdíjak a költségvetési kiadásoknak szokatlanul nagy részét, 50-5590-át tették ki. A súlyosbodó válság hatására ráadásul összezsugorodtak a költségvetési bevételek. 1930-tól a kormány költséges agrártámogatási rendszert vezetett be, a boletta formájában pénzügyi támogatást nyújtott az agrárválság által sújtott, súlyosan eladósodott gazdáknak, és kormányzati gabonavásárlásra is költött. A súlyos fiskális válság már 1931 elején kibonta2 Péteri 2002: 137-147. 3 Nôtel 1984: 186.