Oldal 54 [54]
OCR
52 e A nagy háborútól a nagy válságig Aurel Schubert szerint a "30-as években az osztrák gazdaság a hiperinflációs tapasztalatok foglya volt, a gazdasági szereplők magatartására nagyon erősen hatottak a traumatikus tapasztalatok. A bankmérlegeken erőteljesen nyomot hagyott az osztrák valuta értékének csökkenése, a likviditási mutató (debt/eguity ratio) jóval kedvezőtlenebbül alakult a 1920-as évek közepétől, mint az I. világháború előtt, a növekvő mérlegösszeg mögött csökkent a tőkealap aránya, a vállalkozásokat egyre inkább adósságokból finanszírozták a nagy bécsi pénzintézetek." Az osztrák pénzpiac helyzetét a 20-as évek második felében nagyfokú instabilitás jellemezte. Az infláció következtében az osztrák pénzintézetek 1925-re elveszítették alaptőkéjük 77,5-84,690-át, a 20as évek második felében likviditási rátájuk folyamatosan romlott." A magyar pénzintézetek is meggyengülve kerültek ki az inflációs folyamatból, ami súlyos veszteségeket és belső aránytalanságokat idézett elő a bankok mérlegtételeiben. 1925. január 1-jén — a pénzügyi stabilizációt követően - a részvénytársaságoknak aranymérlegeket kellett felállítaniuk, hogy tisztábban lehessen látni a vállalatok pénzügyi helyzetét, amelyet teljesen eltorzított a pénz elértéktelenedése. Az új mérlegek azt mutatták, hogy míg az ipari vállalatok meg tudták őrizni, illetve kismértékben növelni is tudták a vagyonukat az inflációs időszakban, addig a bankok jelentős veszteségeket szenvedtek. A budapesti bankok elveszítették háború előtti részvénytőkéjük és tartalékaik közel négyötödét, a vidéki pénzintézetek pedig még ennél is nagyobb arányú veszteségeket szenvedtek. Hantos Elemér szerint a vidéki pénzintézetek az 1913. évi saját tőkéiknek mindössze 14,690-át, a fővárosi intézetek pedig 21,3690-át tudták átmenteni. Az infláció alatt nem valorizálódtak a betéti és a hitelkamatok, ami a vágtató árszínvonal-emelkedés miatt súlyos következményekkel járt. A vidéki pénzintézetek a hadikölcsönökön és egyéb fix kamatozású papírokon elszenvedett nagyarányú tőkeveszteségeiket sem a latens tartalékok felhasználásával, sem a felértékelés után keresztülvitt tőkeemelésekkel nem tudták olyan mértékben pótolni, mint a fővárosi pénzintézetek. A pénzügyi regenerálódás a következő években is lassúnak volt mondható; 1927-ben a legnagyobb fővárosi bankok az 1913. évi saját tőkeállományuknak mindössze 26,690-ával rendelkeztek, a mérlegfőösszeg pedig az I. világháború előtti érték 23,890-a volt." A Pénzügyminisztérium adatai szerint a "20-as évek második felében sem sikerült a pénzintézeti mérlegek belső aránytalanságait korrigálni." A bécsi nagybankok is hasonló arányú veszteségeket könyvelhettek el 1925. évi arany nyitómérlegeikben; saját tőkéik állománya az 1913. évi érték 5 Schubert 1991: 33. Schubert 1991: 33.; Enderle-Burcel 1994: 118.; Bachinger-Matis 1974: 97-99. 7 Szädeczky-Kardoss 1930; Varga 1928. 8 MNLOLK 289 VI/13,5.
