Oldal 48 [48]
OCR
46 e A nagy háborútól a nagy válságig az USA befagyasztott tőkekivitelében látja az európai pénzügyi zsugorodás legfontosabb kiváltó okát." A "20-as években helyreállított aranystandard idején a rögzített valutaárfolyamok és a nagymértékű tőkeáramlás gyorsan közvetítették Európa felé a sokkhatást. A központi bankok Európa-szerte az aranystandard szabályainak megfelelően reagáltak a tartalékaik elveszítésére: szigorították monetáris politikájukat. A fiskális politika is részt vett a megszorításokban: az adóbevételek csökkenésére a kiadások korlátozásával reagált. Két-három év leforgása alatt az európai országok árszínvonala a negyedével csökkent. Általános a szakmai egyetértés arról, hogy az aranystandard terjesztette el a recessziós impulzusokat világszerte, és csak az „aranybeklyok” (golden fetters) szettöresevel kezdödhetett meg a gazdasägi fellendülés. Bár a két világháború közötti gazdasági krízis interpretációiban manapság leginkább a pénzügyi tényezőknek tulajdonítanak meghatározó szerepet, Ritschl és Straumann szerint ezek nem tudnak minden esetben megfelelő magyarázatot adni. A szerzők azt is bemutatják, a szociális konfliktusok hogyan hatottak az üzleti ciklusok alakulására. 1914 előtt a legtöbb európai gazdaság a 19. századi piacgazdaságokra hasonlított, amelyekben alig vagy egyáltalán nem működött jóléti politika, és aszakszervezeteknek nem volt intézményi szerepük. A foglalkoztatottak nagy arányban dolgoztak a mezőgazdaságban, így az öregség és betegség elleni biztosítást jórészt a családok nyújtották. Az I. világháború után viszont gyorsan átalakultak a szociális intézmények és a munkaerőpiac, aminek messze ható következményei lettek. A fejlettebb országokban általános lett az iparban a nyolcórás munkanap, intézményesültek, vagy legalábbis mindennaposak lettek a szakszervezetek és a sztrájkok. Ez együtt járt azzal is, hogy megváltozott a bérek meghatározásának a mechanizmusa: a kétoldalú tárgyalások helyett kollektív szerződések keretében került erre sor. Az intézményes változások hatására a nemzeti jövedelmeken belül megnőtt a bérek részaránya az I. világháború előttihez képest. Az aktív jóléti politika részeként fokozatosan bevezették a munkanélküli segélyt, a minimálbérek rendszerét, megnőtt a szakszervezetek érdekérvényesítő képessége, és megnőtt a bérekhez képest a jóléti juttatások aránya; mindez a másik oldalon tartós munkanélküliséget, lassú gazdasági talpra állást eredményezett a "20-as évek elején, a 30-as években pedig elhúzódó gazdasági válságot okozott. A nemzetközi kereskedelem és a tőkeáramlás megtorpanása is nagyban hozzájárult az európai gazdasági ciklusok kedvezőtlen alakulásához. A nemzetközi kereskedelem még 1929-ben sem érte el az 1913. évi nagyságát. A ke4 Kindleberger 1987; Feinstein-Temin-Toniolo 1997. 23 Eichengreen 19922.
