Seite 43 [43]
OCR
A nagy válság nagy magyarázatai e 41 met történész két téziséről az 1980-as évek elején kezdődött, és még ma is tart. Borchardt több állítást fogalmazott meg a weimari köztársaság gazdaságáról és a nagy válság németországi kezeléséről. Először 1979-ben megjelent, Zwangslagen und Handlungsspielräume in der großen Wirtschaftskrise der frühen dreißiger Jahre. Zur Revision des überlieferten Geschichtsbildes cimü írásában azt a kérdést tette fel, hogy vajon megelőzhető lett volna-e a nagy válság és ezzel Hitler hatalomra kerülése egy más, expanzívabb, keresletélénkítő gazdaságpolitikával." Borchardt első tézise szerint Heinrich Brüning (1930-1932 között német kancellár) kényszerhelyzetben volt, nem élhetett a refláció, az expanzív fiskális politika alternatívájával, mert mozgásterét több fontos tényező is erőteljesen beszűkítette. Egyrészt csak 1931 őszén, vagyis túl későn lett egyértelmű, hogy a válság súlyosabb következményekkel járó, elhúzódó folyamat, amelynek lefolyása jelentős mértékben eltér a korábbi krízisekétől."" Másrészt megfelelő pénzügyi forrás sem állt rendelkezésére a munkahelyteremtő programok finanszírozására. A pénzügyi stabilizáció óta hatályban levő törvények és a Young-terv alatt is érvényben levő nemzetközi ellenőrzés és előírások megtiltották a jegybanknak, hogy hitelezzen a költségvetésnek. Külföldi hitelek ekkor már nem voltak elérhetők a német kormány számára, és a belföldi kötvénykibocsátásnak sem lett volna realitása a német pénzpiac helyzete miatt. Az inflációtól való félelem is akadályozta a költségvetési költekezés elfogadását, túl élénken éltek még a "20-as évek elejenek hiperinfläciös elmenyei a köztudatban. A szakszervezetek és a politikai pártok, de még a szociáldemokraták is ellenezték az inflációs politika folytatását, így politikai támogatást sem kaphatott volna ehhez a kancellár." Bár születtek ezekben az években olyan tervek, amelyek költségvetési forrásokat akartak a munkahelyteremtésre fordítani, Borchardt szerint ezek túl kis öszszegek voltak ahhoz, hogy valóban eredményeket érhessenek el, így ezzel sem tudták volna megakadályozni a válság súlyosbodását. , Nem volt ekkoriban Hitler-ellenes gazdasági csodafegyver senki arzenáljában" - írta Borchardt." A tanulmány további súlyos makroökonómiai problémákat is feltárt a weimari Németország gazdaságában, amelyet , nem normális, beteg gazdaságként" jellemzett." A német gazdaság gyenge teljesítményt mutatott fel 1925 és 1929 között. A heves elosztási viták a foglalkoztatottak, a tőketulajdonosok és a megtakarításokkal rendelkezők között s a jövedelemelosztás átpolitizáltsága súlyos strukturális torzulásokat eredményezett. Miközben a beruházások szintje 1929-ig nem érte el az 1914 előttit, addig a fogyasztás 3 Borchardt 1982: 165. 3 Borchardt 1982: 166-170. #7 Borchardt 1982: 170-173. 38 Borchardt 1982: 173-174. 39 Borchardt 1982: 179.
