Oldal 28 [28]
OCR
26 e A nagy háborútól a nagy válságig egyetlen ország sem tudott addig kilábalni a válságból, amíg le nem tért az aranyalapról.? Összefoglalás Az I. világháború öröksége a mindennapjaink része lett, anélkül, hogy tudnánk róla. A háborús gazdaság egyik napjainkig élő takarékossági rendszabálya a téli és a nyári óraátállítás, a modern marketing módszereit, gyakorlatát kidolgozó public relations pedig a háborús propaganda békésebb verziójaként született meg a"20-as években az Egyesült Államokban. A hoszszú fegyveres konfliktus, amely 1914 nyarától szembeállította egymással Európa országait, olyan következményekkel járt, amellyel nem számoltak sem azok, akik elindították a világháborút, sem pedig a békerendszer megalkotói. A háború következtében beállott változások ugyanis gyakran túlélték a fegyverszünetet követő éveket, mélyrehatóan átalakították a gazdasági és a politikai életet." A két világháború megroppantotta, hosszú időre visszavetette Európa növekedését, gazdasági integrációját. A háborús pusztítás, a határok átrajzolása pedig alapvetően megváltoztatta a korábbi regionális gazdasági kereteket, az együttműködés kialakult formáit. Az 1914-1945 közötti időszakot, amelyet Churchill nyomán sokan a második harmincéves háborúnak neveznek, a háború, a válság és a gazdasági dezintegráció határozta meg. Európa kiszorult korábbi piacai egy részéről, elveszítette befektetései jó részét, megszűnt gazdasági dominanciája a világgazdaságban, s ezt soha többé nem is nyerte vissza. A "20-as és "30-as években az egykor egymással szembenálló országok közötti ellenségesség továbbélése, az elemi kooperáció hiánya következtében nem tudtak normalizálódni a külpolitikai és külgazdasági kapcsolatok, ami a nagy gazdasági válság kitörésekor megnehezítette, hogy együtt, egymást segítve találjanak megoldást a bajokra. Az I. világháború öröksége volt a háborús jóvátételek és adósságok körüli nemzetközi vita, a súlyos hiperinflációk a "20-as évek első felében, majd az ezt követő mély gazdasági depresszió és a második világégés egyaránt." * Eichengreen 1992a; Eichengreen 1998; Bernanke 2000. #4 Ritschl-Straumann 2010: 157. 44 Broadberry—O’Rourke 2010; Aldcroft 1999: 129-139.
