OCR
A nagy háború hosszú árnyéka + 25 ben aranyszállítással segítette a bajba jutott jegybankokat abban, hogy egyszerre tehessenek eleget az aranypénzrendszerből adódó kötelezettségeiknek, és lássák el végső hitelezői szerepkörükből adódó feladataikat. Az I. világháború és a "20-as évek azonban drámai változásokat hoztak; a nemzetközi feszültségek továbbélése, a háborús adósságok és jóvátételek miatti konfliktusok, egyes országok súlyos eladósodása, az USA felemás nemzetközi szerepvállalása és Nagy-Britannia vezető pozíciójának megrendülése gyakorlatilag megszüntette a jegybankok közötti nemzetközi együttműködést, amelynek hiánya súlyos következményekhez vezetett a válság alatt. Az egyes országokon belül pedig a jövedelemelosztás fölötti viták, az állam megváltozott szerepvállalása, a választójogi és a kormányzati rendszernek, valamint az áru- és munkaerőpiacnak az átalakulása ásta alá a pénzügyi politika hitelességét. Az általános választójog bevezetését követően a pénzügyi rendszer és az árszínvonal stabilitása, illetve a munkahelyek bővítése mint gazdaságpolitikai prioritások szembekerültek egymással, az ebből adódó belpolitikai konfliktusok megkérdőjelezték a pénzügyi politika aranystandard iránti elkötelezettségét, ami destabilizalé hatassal volt az arfolyamokra és a nemzetközi tőkemozgásokra." A "20-as években az aranypénzrendszer növelte a nemzetközi pénzügyi rendszer sérülékenységét, és közvetítette azokat a hatásokat, amelyek a válságot világméretekben elterjesztették. Az aranystandard elveihez való ragaszkodás meggátolta a politikusokat és a jegybankokat abban, hogy megakadályozzák a bankok összeomlását, és feltartóztassák a világméretűvé szélesülő pénzügyi pánikot a válság kitörését követően. A jegybankok nem teremthettek tetszőleges mennyiségű pénzt a bajba jutott pénzintézetek megsegítésére, mert az aranypénzrendszer a fedezeti előírások révén ezt szigorú korlátok között tartotta. Az elméleti alapok és a politikai konszenzus hiánya is akadályozta a válság elleni koordinált küzdelmet. Az aranystandard az I. világháború után már béklyóvá vált, amely megnehezítette az új problémákra való megfelelő válaszok kialakítását. A nemzetközi monetáris rendszernek a nagy válság kirobbantásában játszott alapvető szerepét igazolja az is, hogy azok az országok, amelyek már korán letértek az aranypénzrendszerről (például Nagy-Britannia 1931-ben), növelni tudták a pénzkínálatukat és az áraikat, ezért itt sokkal hamarabb megkezdődött a gazdasági fellendülés, javult a foglalkoztatottság. Azokban az országokban viszont, ahol ragaszkodtak a valuta aranyalapon tartásához (például az USA 1933-ig vagy Franciaország 1936ig), elhúzódó recesszió, munkanélküliség és defláció jelentkezett. Valójában * Eichengreen 1992a.