Oldal 18 [18]
OCR
16 e A nagy háborútól a nagy válságig ság ellenőrzésére és a nemzetgazdaságoknak a krízisektől való megóvására. Az ekkor elindult folyamatok az 1945 utáni évtizedekben tovább folytatódtak az 1970-es és 1980-as évekig, amikor világszerte megkezdődött a deregularizáció és a reprivatizáció. Sokan úgy gondolták, hogy a háború alatti állami gazdaságirányítást a fegyverszünet után is fenn kellene tartani, mert ez felgyorsíthatná az európai gazdaság rekonstrukcióját és a világgazdaságba való reintegrációját, hoszszabb távon pedig megváltoztathatná magát a kapitalista rendszert is. A brit Munkáspárt 1918 júniusában meghirdetett Labour and the New Social Order nevű békeprogramjában a termelés és az értékesítés tervezését, a fontosabb kulcsiparágak államosítását javasolta. A győztes országokban a tervgazdaság kiépítésére vonatkozó elképzelések nem kaptak támogatást, a kormányok és az üzleti körök egyaránt a háborús gazdasági kötöttségek gyors lebontását szorgalmazták. Németországban viszont nagyobb visszhangja volt Möllendorff es Wissell szervezett kapitalizmusröl szölö tervezeteinek vagy Othmar Spann új rendi államról szóló téziseinek, bár a weimari Németországban sem valósultak meg ezek." A "30-as években azonban az I. világháború alatt kikísérletezett hadigazdasági modell számos elemét felhasználó tervgazdaságok jöttek létre Európa több országában. Elsőként a sztálini Szovjetunió indította el ötéves terveit 1928-ban, a náci Németország négyéves tervek rendszerét vezette be 1936ban, állami tervgazdaságot épített ki a salazari Portugália is. A gazdasági tervezés jelen volt Svédországban vagy a New Deal időszakában az Egyesült Államokban is. Magyarországon az első gazdasági terv az 1938-ban elindított ötéves beruházási terv volt, amelyet meghirdetésének helyéről győri programnak is szoktak nevezni. A két világháború között létrejött szovjet és német tervgazdaságok a hadigazdasági rendszerek számos elemét tartalmazták, ilyen volt többek között a központi árszabályozás, a kötött devizagazdálkodás, a külkereskedelem állami ellenőrzése, a katonai célokat szolgáló ipari beruházások dominanciája a fogyasztási célú fejlesztésekkel szemben vagy a gazdasági kényszer alkalmazása. Az I. világháború hadigazdasági rendszereire emlékeztetett az a központosított gazdasági bürokrácia is, amely az egész gazdaságot ellenőrizte. Bár a két ország gazdasági rendszere, a tulajdonviszonyok, a piac szerepe nagyon sokban különbözött egymástól, mindkét államban alapvető en a katonai mobilizációt és készülődést szolgálta a tervgazdaság bevezetése. Sztálin támadástól tartott kelet és nyugat felől egyaránt, a gyorsított ütemű iparosítással és katonai erő kiépítésével akarta a szovjethatalmat megőrizni. 8 Ritschl-Straumann 2010. 1 Hardach 1987: 251-252.
