Oldal 17 [17]
OCR
A nagy háború hosszú árnyéka s 15 ték meg biztosítani. A kiépített hadigazdaságban a piac helyébe a gazdasági szereplők kooperációja, az alapvető gazdasági folyamatok állami irányítása, a gazdasági tervezés elemi formái léptek. Németországban már a háború első hónapjaiban ellátási zavarok jelentkeztek a hadseregben. A nyersanyagellátás hosszú távú gazdasági tervezésére Wichard von Moellendorff, az AEG vállalat egyik vezetője dolgozott ki javaslatot, amelyet felhasználva építette ki a hadigazdaság új szervezeti modelljét Walter Rathenau. 1914-ben, a berlini Hadügyminisztériumban létrehozta a Hadi Nyersanyagok Osztályát, ahol megszervezték a hiányzó nyersanyagok központosított beszerzését és elosztását, biztosították a háború folytatásához szükséges termékek előállítását, és ellenőrzés alá vonták az egész német nagyipart. A Rathenau által kidolgozott központosított hadigazdasági rendszer, bár egyáltalán nem működött tökéletesen, lehetővé tette a hosszú ideig tartó, totális háború folytatását. A létfontosságú hadiipari ágazatok szükségleteit 200 hadigazdasági társaság létrehozása révén elégítették ki, amelyekben a kormány és a magángazdaság is képviseltette magát. Az új szervezetek irányították a nyersanyagok beszerzését és eljuttatását a hadiipari vállalatokhoz; az állami irányítás és az ipari önigazgatás elemeit ötvözve működtek. A hadigazdaság új német modellje mintául szolgált más európai országok, például az Osztrák-Magyar Monarchia vagy Nagy-Britannia számára is." A háború esetére elfogadott jogszabályok felhatalmazták a kormányokat a gazdasági életbe való adminisztratív beavatkozásra, az árak szabályozására, a nyersanyagok és késztermékek forgalmazásának ellenőrzésére, élelmiszerek kötelező beszolgáltatásának elrendelésére vagy a munkaerő és az üzemek katonai ellenőrzés alá helyezésére. Az új hadigazdasági szervezeteket eleinte a hadsereg ellátásának biztosítására hozták létre, de egy idő után már a lakossági fogyasztás korlátozására is kiterjesztették tevékenységüket. Számos országban jegyrendszer bevezetésére is sor került." Míg a világháború előtt a korlátozott mértékű állami gazdasági intervenció volt elfogadott, 1918 után gyakran az állam növekvő szerepvállalása lett a korszerűség fokmérője. A "30-as évektől egyre megszokottabbá vált a beavatkozás az áru-, a tőke- és pénzpiacokon, olyan új hatóságok és intézmények jöttek létre, amelyek esetenként a mai napig is jelen vannak." A gazdasági tervezés kezdetben csak a háborús hiányjelenségek kezelésére kidolgozott, kezdetleges improvizációk sorozata volt, a világháború után azonban sok európai országban tartósan meggyökerezett. Iparágakat, pénzintézeteket államosítottak, állami ügynökségeket, hatóságokat hoztak létre a magángazda5 Hardach 1987; Williamson 1978; Asmuss é. n. © Pogany 2000: 236. 7 Ritschl-Straumann 2010: 159.
