Oldal 272 [272]
OCR
270 e IV. ÖSSZEFOGLALÁS laszthatatlan a magyar és oláh cigány közösség közötti relatíve kiegyensúlyozott kapcsolat tényétől. Nyírvasváriban a két cigány csoport kapcsolatát meghatározó integráció, elsősorban a romungrók beilleszkedése az oláh közösségbe az együttélést magyarázó modell alapján a magyar többségi társadalommal szembeni disszimilációs folyamatot erősítő tényező. Az etnikai részközösségek kapcsolatait alakító asszimilációs és integrációs hatások az együttélés településszintű oppozicionális szerkezeti sajátosságainak tartós fennmaradását erősítik. A harmadik kutatott színtér, Hodász esetében az etnokulturális távolságot kiegyenlítő affirmatív modell az együttélést az etnikai részközösségek kölcsönösen elfogadó gyakorlataként láttatja. Ebben az összefüggésben sem az asszimiláció, sem az integráció fogalmak magyarázó értelme nem képes behatárolni a hodászi együttélési gyakorlat következményeinek lényegét. A modell láthatóvá teszi, hogy a hodászi gyakorlat kívül esik a két fogalom, az asszimiláció és az integráció keretei között megragadható jelenségeken. Jól látható tehát, hogy a három tanulmányozott település etnikai együttélési kapcsolatai esetében az asszimilációs/integrációs mechanizmusok eltérő funkcióit kell hangsúlyozni. Az együttélés szituatív jellege ebben is határozottan jut érvényre és arra késztet, hogy a magyar-cigany kapcsolatviszonyokat partikuláris sajátosságaik alapján tanulmányozzuk. c) Az etnikai részközösségek közötti kulturális távolság mértéke Az értekezést megalapozó kutatás részeként kidolgozott együttélési modellek az etnikai részközösségek között kialakult kulturális távolság kérdését fontos szempontként állítják az elemzés középpontjába, ami az együttélés fontos mutatója. A kulturális távolság az együtt élő részközösségek szociokulturális jellemvonásait meghatározó szabályok, normák, az életmód és a szokásvilág között mutatkozó különbség mértéke. A kutatás során gyűjtött adatok alapján a három tanulmányozott közösség esetében a három etnikai részközösség között mutatkozó kulturális távolság Nagyecsed, Nyírvasvári és Hodász esetében eltérő mértékű. Az elemzés keretében kidolgozott együttélési modellek az etnikai részközösségek közötti kulturális távolság mértékének jelentőségét pontosan kihangsúlyozzák. Nagyecsed esetében az oláh cigányok és a magyar többségi közösség közötti kulturális távolság csökkenésének lehetünk szemtanúi. Ezzel szem
