Seite 270 [270]
OCR
268 e IV. ÖSSZEFOGLALÁS A modellek összehasonlítását az alábbi szempontok alapján valósítom meg: a) együttélési helyzet lokális etnikai térszerkezeti sajátosságai, a szegregációs mutatók szerepe a modellekben; b) a helyi társadalmi hierarchia, az asszimilációs/integrációs folyamatok iránya; c) az etnikai részközösségek közötti kulturális távolság mértéke; d) az etnikumspecifikus sajátosságok megőrzése, a hagyományápolás hatása; e) intézményi és civil közösségek szintjén kialakuló interakciók közvetett és közvetlen hatása; f) etnikumközi és személyközi kapcsolatok rendszere. a) Együttélési helyzet lokális etnikai térszerkezeti sajátosságai, a szegregációs mutatók szerepe a modellekben A kötet alapját képező kutatás során a színterek etnikai térszerkezeti sajátosságait, a szegregációs folyamatokat, azoknak a települések társadalomtörténetében feltárható összefüggéseit külön nem tanulmányoztuk, mivel a téma volumene nagyságrendileg haladta volna meg a szerző lehetőségeit. Az etnikai részközösségek településen belüli elhelyezkedését, az izolációt, a szegregációt vagy éppen a vegyes megtelepedés térszerkezeti jellemzőit minden esetben az elemzést megalapozó recens adottságként kezeltem. A modellek összehasonlításából néhány tendencia rajzolódik ki, amelyek egyúttal további kutatások alapját is képezhetik. A három település példáján, a modellek kidolgozásához használt térképeken jól látható, hogy a vegyes térszerkezetű helyek, tehát a lokális színtér minden részközössége által lakott településrészek hozzájárulnak az etnikai együttélés alakulásának folyamatához. A vegyes szomszédsági viszony, vagyis az eltérő etnikai közösségek közötti szomszédsági kapcsolat önmagában még nem mozdítja elő a településszintű együttélés folyamatát és az egyes lokális közösségek közötti kapcsolatok fejlődését. Ezt jól példázza Nagyecsed esete: az újonnan kialakult déli városrész, ahol mindhárom részközösség együttélése megfigyelhető, még nem vonta maga után a kapcsolat több színtéren és formában történő elmozdulását. A romungrók és a magyar közösség közötti szegregatív viszonyulást, valamint a romungrók és az oláh cigányok közötti disszimilatív beállítódást nem változtatta meg a vegyes megtelepedés. A kapcsolatokat a dinamikus korreláció elve határozza meg és az újabb etnikai térszerkezeti folyamatok, a vegyes együttélési lakókörnyezet kialakulása a településen korábban szervesült csoportközi viszonyokat alapvetően nem befolyásolja.
