Seite 196 [196]
OCR
194 6 II. KÖZÖSSÉGEN BELÜLI CSOPORTOK TÁRSADALMI FOLYAMATVISZONYAI házasság. Megfigyelhető továbbá, hogy esetükben a vegyes szomszédsági viszony gyakori, és mindenki nyitott arra a lehetőségre, hogy szomszédjába tőle eltérő etnikai származású fél költözzön. Jellemző, hogy a csoport tagjai közül mindenkinek mindhárom helyi részközösségből vannak barátaik. Túlnyomó többségük harmonikusnak ítéli meg a magyar-roma együttélést, ugyanakkor véleményük szerint — az emlékeik vagy az idősebb generációk elbeszélése alapján — a múltban a távolságtartás és elhatárolódás jellemezte az etnikumközi kapcsolatokat. Érdekes jelenség, hogy nagy arányban találjuk az ehhez a típushoz tartozók között a Hit Gyülekezete tagjait. A , részleges elfogadók" többsége foglalkoztatott és legalább középszintű végzettséggel rendelkezik, ami azt jelzi, hogy a helyi társadalmi hierarchiában stabil, egyfajta , középosztályi" státussal jellemezhetők. Az első és a második csoportba sorolt személyek pozitív, elfogadó magatartását részben az magyarázza, hogy Hodász etnikai részközösségei közötti interakció mindennapos, több színtéren párhuzamosan megy végbe, ezért intenzív, kölcsönös tapasztalatokkal rendelkeznek egymásról. A helyi nevelési-oktatási intézményekben mind a gyerekek, mind pedig a pedagógus munkaközösség tagjai és a dolgozók etnikai értelemben heterogén összetételű kollektívát képeznek. Ennek következménye, hogy sem a spontán, sem a direkt szegregáció nem jellemzi a hodászi társadalom közösségviszonyait. Ennek nem mond ellent, hogy a nagyközségben a helyi társadalomtörténet korábbi fejlődésszakaszában kialakultak a szegregált településrészek. A kutatás eredményei alapján kijelenthető, hogy a kortárs hodászi közéletben az etnikai érintkezés mindennapi gyakorlatainak keretei között éppen a korábban merev etnikai határok feloldódásának lehetünk szemtanúi. A jelenség egyik bizonyítéka a vegyes házasság intézményével kapcsolatban mutatott széleskörű elfogadás. Általában kijelenthető, hogy az etnikai különbségekből fakadó helyzetek kezelésében a nyitottság és az elfogadó attitűd figyelhető meg. A kutatás eredményekért az etnikus alapú vegyes házassági kapcsolatok két további típusának a leírására nyílt lehetőség. (3) „Reszleges elutasitönak” azt az interperszonális kapcsolatviszonyt jelöljük, ahol a megkérdezett személyek önmaguk és gyermekeik esetében elfogadhatatlannak tartják a vegyes házasság létrejöttét, ugyanakkor, ha általános kérdésként, tehát nem saját személyükre vonatkoztatva fogalmazzuk megg a felvetést, akkor elfogadóak az e fajta kapcsolat létesítése iránt. Véleményük az alábbiak szerint foglalható össze: , Nem ítélem el.""", 16 Saját gyűjtés: 50 éves, magyar származású nő, Hodász, 2020.
