Seite 136 [136]
OCR
134 9 II. KÖZÖSSÉGEN BELÜLI CSOPORTOK TÁRSADALMI FOLYAMATVISZONYAI Az interperszonális kapcsolatok második, a kutatásban tanulmányozott szintje a szomszédság, ami azt a személyközi kapcsolatot jelenti, ahol a szomszédsági helyzetből következő kapcsolat adottság, azaz a fizikai egymás mellé rendeltség folyamatos, az élethelyzet velejárója, és a felek közötti interakció a felek személyes elhatározásától függ, amit a lokális szokásjog csak részben befolyásol." A szomszédsági viszonyok az etnikai együttélési helyzetekre gyakorolt hatását tanulmányozó recens szakirodalom elsősorban a migrációval előálló helyzetek tanulmányozásával foglalkozik. Az interetnikus szomszédsági viszonyokkal összefüggésben azonban néhány olyan általános szabály megfogalmazására is sor került, amelyek a magyar-cigány együttélés-vizsgálatok esetében is hasznosíthatók. A nagyecsedi szomszédsági kapcsolatok pontos értelmezése szempontjából csupán egy összefüggést emelünk ki. A kortárs nemzetközi kutatások eredményei azt tükrözik, hogy minél nagyobb az etnikai diverzitás, vagyis az együtt élő etnikai közösségek száma egy színtéren, annál gyengébb a lakóhelyhez való kötődés, amit viszont ellensúlyozhat az interetnikus kapcsolatok minősége."? Az összefüggés értelmezése azért fontos, mert azok az etnikai együttélési helyzetek, ahol több közösség érintkezik, ott az előítéletek erősebbek, a társadalmi kohézió gyengül és a közösségi elköteleződés is alacsonyabb szintű." Fontos hangsúlyozni, hogy az interetnikus szomszédsági viszonyokra vonatkozó általános következtetéseket a szerzők alapvetően eltérő szerkezetű együttélési helyzetekre fogalmazták meg. Az interetnikus szomszédság jelenségét manapság elsősorban városi és migrációs folyamatoknak kitett színtereken tanulmányozzák. Ettől függetlenül az etnikai együttélés minősége és a szomszédság viszonyai közötti kapcsolatok általános összefüggései a tanulmányozott nyírségi színtereken is érdekesek lehetnek. Kérdés, hogy az eltérő etnikai származású szomszédság milyen gyakoriságú, valamint, hogy milyen hatást gyakorol az együttélésre, és ezen keresztül a lokális társadalom kohéziójára. A megkérdezett lokális romungró és magyar közösség tagjai többségében saját etnikai közösségük szomszédságában élnek, míg a kutatásba bevont oláh cigány személyek több mint fele magyar szomszédság viszony97 A szomszédság kérdésével már Ferdinand Tönnies is foglalkozott közösségelméletében. A falusi együttélésre jellemző elemi szociális kapcsolatformának tekintette, amely az együttélésre jellemző közelség és tartósság miatt fontos sajátossága a helyi közösségek társadalmának. Tönnies 2002: 21. 315 Vö. Görny-Torunczyk-Ruiz 2014. 31 Vö. Laurence 2018: 396-400; Schaeffer 2013.
