Oldal 135 [135]
OCR
Nagyecsedi etnikai együttélési helyzetek kutatási eredményei e 133 kében a felgyűjtött adatokat a személyközi kapcsolatok elemzésének szintjén is etnikai részközösségenként végeztük el. A barátság a társadalmi életközösségek működését meghatározó alapvető interperszonális kapcsolatként történő meghatározására irányuló elméleteknek számos szerteágazó irányzata áll rendelkezésre." Az elméletek amellett, hogy a barátságot többségében szociálpszichológiai meghatározottságú jelenségként kezelik, olyan, a személyes vonzalomból levezethető kapcsolatként fogják fel, amelynek általános elve az önkéntes szerepvállalás." A barátság fogalmát az etnikai együttélés-vizsgálatban fontos műveleti eszközként használjuk annak érdekében, hogy a lokális közösségekben az etnikai érintkezés és határátlépések jellemző tulajdonságait értelmezzük. Ezek szerint a barátság fogalma olyan személyközi kapcsolatot jelöl a kutatás során, amelyben a résztvevő felek saját akaratukból vesznek részt, a találkozások helye és időpontja, valamint a közvetlen fizikai kapcsolat intenzitása szabadon választható." A Nagyecseden megkérdezett magyar származású személyek válaszaiból látható, hogy a többségüknek van roma barátja, ugyanakkor közel 2090-uk csak saját etnikai csoportjából választ barátot. A mintában megkérdezett oláh cigány származású személyeknek egyaránt vannak magyar és roma barátaik. A válaszadó romungrók 1290-ának csak saját etnikai közösséghez tartozó barátja van. Az adatokból világosan kiderül, hogy az etnikumközi baráti kapcsolatviszonyok alakulása Nagyecseden fontos markere az etnikai részközösségek egymással kapcsolatos beállítódásának. A vizsgálati eredményekből úgy tűnik, hogy a magukat magyar származásúkérnt, illetve oláh cigányként definiáló személyek egymás iránti kölcsönös elfogadása statisztikailag nem mutat különösebb eltérést a romungró közösség tagjai iránti elfogadókészséghez képest. 314 Vö. Perlman-Fehr 1986; Allan—Adams 2006. 35 A , barátság-koncepciók" mindegyikére — a kölcsönös függőség, a kölcsönösen megerősítő hatásviszony, a méltányosság és az egyensúly elméletre is, hogy csak néhányat említsünk - jellemző, függetlenül az interperszonális kapcsolatot magyarázó alapelvtől, hogy a személyes vonzalom, az önkéntesség és a kölcsönösség általános szervező elvként határozza meg a baráti kapcsolatot. (Perlman-Fehr 1986: 9—19.) A vizsgálat a fogalom szemantikai tartalmára nem terjed ki, azt feltételeztük, hogy a fogalom a köznyelvben használt jelentése a lokális közösség mindhárom etnikai részcsoportjában az összevetést lehetővé tevő közel azonos minőségű személyközi kapcsolatot jelöl. A barátság interperszonális kapcsolatviszony lélektani hátterét nem vizsgáljuk, csupán a kutatási mintába bekerült személyek a fogalom alá besorolt kapcsolatainak az etnikai együttélésre vonatkozó társadalmi következményeit elemezzük. 31 a
