Oldal 111 [111]
OCR
Együttélési helyzetek elméleti megközelítése e 109 lényeges szempontját. Az egyik kritikai észrevétel az volt, hogy mind a Park-féle, mind a klasszikus gordoni-modell asszimilációs várakozást generál, és olyan folyamatként írják le az együttélést, ami szükségszerűen együtt jár az akkulturációval, az etnikus kulturális hagyományok és értékek elhagyásával. A kulturális pluralizmus egyfajta reflexió a korábban megfogalmazott asszimiláció elméletekre, és fellépés a totális asszimilációs várakozásokkal szemben. Milton Yinger, amerikai társadalomtudós többek között New Yorkban végzett terepkutatásokat, ahol a bevándorló etnikai közösségeket vizsgálta. Kutatása során arra hívja fel a figyelmet, hogy nincs szükség teljes beolvadásra ahhoz, hogy a bevándorló fél a befogadó társadalom részévé váljon, és nem is várható el, hogy az asszimiláns minden vonatkozásban feladja korábbi kulturális és társadalmi kötődéseit. Kutatásai alapján kidolgozta a plurális modellnek hívott elméletét, amely napjainkban is meghatározza az etnicitásról való gondolkodást. John Milton Yinger az eltérő etnikai részközösségek közötti együttélés értelmezéséhez Gordon asszimilációs elképezését továbbgondolva alkotta meg négydimenziós fogalmi keretét. A négy, egymásra épülő asszimilációs fázis az akkulturáció, a strukturális integráció, az amalgamáció és az identifikációs asszimiláció. Kiemelkedő eredménye, hogy az egyén és a csoport szintjén lejátszódó hasonulási folyamatokat elválasztotta egymástól és külön értelmezési keretben vizsgálta azokat. Az individuum szintjén lezajló integrációs folyamat feltételeként határozta meg, hogy az érintett egyének ugyanahhoz a társadalmi csoporthoz kötődjenek, és a csoporton belül egyenlő státusz jellemezze őket. Yinger a csoportok szintjén zajló integráció feltételének az azonos jogokat és kötelességeket, valamint a közösség iránti felelősséget határozta meg. Elképzelése szerint ennek eredménye, hogy az integrálódó csoportot mint eltérő kultúrával és identitással rendelkező, de a többségi társadalom részét képező közösséget fogadnak el." Yinger az asszimilációt egyrészt az etnikai csoportok közötti elhatárolódás fokozatos csökkenését eredményező folyamatnak tekinti, amely az asszimilációs folyamat lezárásának a lehetőségét is magában foglalja. Ugyanakkor felhívja a figyelmünket arra, hogy az etnikai részközösségek közötti interakció egy változatos sorrendben bekövetkező folyamat, amelynek több stádiumát különböztethetjük meg. Yinger modelljeben „az asszimiláció mértékét négy összefüggő alfolyamat erőssége határozza meg: a (biológiai) keveredésé, a (pszichológiai) identifikációé, a (kulturális) akkul59 Vö. Yinger 2002.
