Oldal 105 [105]
OCR
MÁSODIK RÉSZ: KÖZÖSSÉGEN BELÜLI CSOPORTOK TÁRSADALMI FOLYAMATVISZONYAI ove Ha abból a feltevésből indulunk ki, hogy az együttélési helyzetek eltérő etnikai részközösségek között mindkét fél részéről eredményeznek valamilyen változást, ami befolyásolja a köztük fennálló kapcsolatviszonyt, akkor érdemes a lejátszódó változásfolyamatokat több szempontból megvizsgálni. Az etnikai együttélési helyzetek vizsgálatának nincs konkrét elmélete, ezért a komplex jelenség és folyamatainak értelmezése különböző fogalmi keretek között történik. Az elemzéseket megalapozó műveleti fogalmak közül az integráció, asszimiláció, adaptáció, akkulturáció, akkomodáció, valamint a hibriditás azok a kiemelt kategóriák, amelyek segítségével a kortárs együttélési viszonyokat általában leírják. Magyarországon számos etnikai együttélési helyzet tanulmányozható, ezek közül az érintett népesség lélekszámát és a társadalmi térben a tényleges esetek számát tekintve is a cigány kisebbségi közösségek és a magyar többségi együttélési szituációk a legelterjedtebbek. A fejezet azt a kérdéskört járja körül, hogy a tanulmányozott három kutatási színtér esetében — Nagyecsed, Nyirvasvari, Hodasz — a hosszu tavu egyiittélés eredményeként milyen valtozasfolyamatok mentek végbe vagy éppen zajlanak az rer EGYÜTTÉLÉSI HELYZETEK ELMÉLETI MEGKÖZELÍTÉSE Az együttélési helyzetek elméleti megközelítésének meghatározó alapját képezik az asszimiláció fogalmi keretei között megvalósított elemzések. A következőkben elsőként a disszertáció hátterét képező kutatás szempontjából fontos asszimilációelméleti összefüggések leírására kerül sor. Ezt követően röviden vizsgálatra kerül a magyar többségi társadalom cigánysággal kapcsolatos viszonyát meghatározó és összetett társadalomtörténeti folyamatok eredményeként kialakult asszimilációs várakozás jelensége, amely az együttélés történetének különböző korszakaiban egyfajta asszimilációs nyomásként érvényesült.
