OCR
102 e I. A HAGYOMÁNY ÉS A KÖZÖSSÉG Az egykor gazdag és színes szellemi kulturális élet elsorvadásának oka elsősorban nem a többségi társadalom által gyakorolt asszimilációs törekvésekben keresendő. Az oláh cigány közösségek esetében a folklórelemekben még nyomokban feltárható archaizmus éppen a jelenünkben, az akkulturációs folyamatok eredményekért kerül ki a kulturális életből. A kultúra közösség-összetartó funkciói átalakultak, a makrotársadalmi viszonyok eredményeként megbomlottak, és ez egyfajta kulturális , hanyatlást" idézett elő. Az akkulturációs folyamat már a szocializmus időszakában is tetten érhető volt, elsősorban a telepek felszámolására irányuló adminisztratív intézkedéseknek, a foglalkozásváltásnak és a modernizáció hatására az életmódban bekövetkező változásoknak a hatására. Az akkulturációs folyamat a rendszerváltást követően egyfajta globalizációs nyomás eredményekért teljesedett ki. Ugyanakkor, mint azt a későbbi fejezetekben bemutatjuk, éppen a kulturális örökség képezi sok esetben azt az identikus lokális eszmei alapot, amely a tanulmányozott településeken működő egyesületi, alapítványi tevékenységek alapját képezi. A hagyományápolás, az egykor oly nagy hatással bíró kulturális elemek újjáélesztésével a lokális színtér társadalmi együttélésében is fontos pozitív szerepet tölt be. ® A kutatásba bevont három színtér áttekintése, a települések általános jellemzőinek, a lokális társadalmat alkotó etnikai részcsoportoknak a leírását követően, valamint a kortárs kulturális hagyománykészlet elemeinek feltérképezése eredményekért látható, hogy az együttélési viszonyok alapjai egyszerre mutatnak számos hasonlóságot és különbséget. A Nyírség három kiválasztott településén első megközelítésben megfigyelhető sok párhuzamosság, az együtt élő etnikai csoportok, a gazdasági adottságok alapvető hasonlósága, a makrotársadalmi folyamatok azonos módon kedvezőtlen hatása olyan általános tulajdonságok, amelyek megalapozzák az összehasonlító szemléletű társadalomtudományi elemzés igényét. Ezzel szemben, a kutatási helyszínek között az általános leírás alapján feltárt különbségek arra figyelmeztetnek, hogy az együttélési helyzetek értelmezése nem épülhet a mutatkozó analógiákból levezetett egységesen érvényes szabályok (törvenyszerüsegek) iränti igenyre. A három település együttélési gyakorlatai és az ezeket befolyásoló kortárs, részben a lokális hagyományból táplálkozó közösségfolyamatok tanulmányozása, valamint a tapasztalatok összevetése szituatív, minden helyszínt a saját feltételei szerint elemző szemléletre támaszkodik. A következőkben, a fentiekre alapozva, a hosszú távú lokális együttélési közösséget alkotó etnikai csoportok társadalmi viszonyainak a belső folyamatait mutatjuk be.