Oldal 103 [103]
OCR
Akkulturációs folyamatok és a kortárs hagyománykészlet alakulása ? 101 örökséggel elsősorban az oláh cigány közösség rendelkezik. Ennek, ahogy mindhárom vizsgált kulturális színtér esetében, az együtt élő többi részközösség vonatkozásában a hagyománynak a lokális társadalomban érvényesülő differenciáló funkciója a fontos. A folklór hagyományelemek az oláh cigányokat egyrészt megkülönböztetik, másrészt sajátos identitást kölcsönöznek számukra. A jelenség az együttélési kapcsolatokban közvetlenül is érvényesülő hatást gyakorol. A szellemi néprajzi örökség egy további lényeges és ugyancsak az oláh cigány közösségben tetten érhető eleme a mesekultúra még élő nyomainak a rögzítése. Nyírvasvári esetében a kutatás során feltárásra került, hogy azokban a családokban, ahol egykor is meséltek, ott napjainkban is tetten érhető a mesélés hagyománya. Ugyanakkor megváltozott a mese eredeti funkciója és közege, a jelenben az idősebb korosztály mond történetet, elsősorban az unokáknak. A kutatás során sikerült olyan adatközlőt találni, akitől két történetet is rögzítettünk. A mese hallgatása közben egyértelműen azonosítani lehetett a cigány mesék eredeti funkcióját, szerepét, a cigány mesemondásra jellemző környezetet. A mesélés hangulatát idézve fontos következtetéseket lehet megfogalmazni a nyírvasvári cigány kulturális közösségre vonatkozóan. A zárt közösségi élet tette lehetővé egy olyan kulturális elem részleges túlélését, amely az etnográfiai hagyományból már szinte mindenütt kihalt. A kutatási tapasztalatok azt mutatják, hogy a mesélés egykor Nagyecsedenis aktívan részét képezte a közösségi együttlét alkalmainak, de erre már csak a kulturális emlékezetben megőrzött információk utalnak. A mesélés rendszerváltás előtti helyéről, szerepéről és a kulturális érintkezés hatásáról, valamint a napjainkban tetten érhető szokásvilág elhalásáról az alábbiakban fogalmazta meg tapasztalatát Balázs Gusztáv: , Amikor visszafelé mentek Budapestre Mátészalkától, akkor inkább a mese volt a jellemző. Elkezdte édesapám, vagy Petrus, vagy akárki, aki jól tudott mesélni egy mesét Mátészalkán, és majd csak a Nyugatiba fejezte be. Tehát a mese élt. [...] Rostás Mihály, akinek a meséit Kovalcsik Katalin adta ki, az is ott ingázott, ott tanulta a meséket. És Mihály mindig az idős emberek között élt, ott segédkezett, ott hallgatta, és úgy átvette ezeket a meséket. Tehát amit Mihály mesélt, azt az én régi, idősebb generációmtól vette át. Sajnos és most átmegyünk már majdnem ebbe a korszakba, és sajnos most már nincsen olyan lehetőség, nincsen olyan mesélő Nagyecseden, ugyanúgy, ahogy táncos sincsen már, hogy ezektől ezt a lehetőséget átvegyék: a mesélést, a meséket, vagy a táncot, vagy az éneket, vagy a nyelvet. "5 45 Saját gyűjtés: interjú Balázs Gusztáv néprajzkutatóval, Nagyecsed, 2018.
