Oldal 99 [99]
OCR
Akkulturációs folyamatok és a kortárs hagyománykészlet alakulása ? 97 A nagyecsedi magyar tánckultúra mellett az oláh cigány folklór a másik megfigyelhető etnokulturális megkülönböztető ismertetőjegy a településen. Szellemi hagyományaik alapján az oláh cigányok jól megkülönböztethető csoportként definiálják magukat. Sajátos és igen gazdag népdalhagyományuk, valamint jellegzetes tánckultúrájuk országszerte ismert örökség. Az ecsedi oláh cigány közösség a helyi táncokat mind a mai napig ismeri, a hagyományt ápolja. A táncörökséggel kapcsolatosan számos gyűjtést, leírást olvashatunk. Mindezen folklórelemek napjainkban is recens alkotói az etnikai közösség kultúrájának. A színtéren végzett kutatómunka az élő kulturális örökség tényének rögzítése mellett intenzív akkulturációs folyamatokra is rámutatott. A hagyományvesztés a közösség tagjai által is érzékelt és reflektált folyamat, amelyet leginkább a visszaemlékezések tartalmi elemzéséből vezethetünk le. Az egyik interjúalany például így emlékszik vissza a régi időkre: , Amikor a cigánytábor égbe száll. Nagy kötény ruhát kimostak, nagy fazék paszulyt megfőztek, nagy fazék tengeriket megfőztek, abból jutott az utca összes gyermekének. És egy háznál valahol délután, estére összeültek az asszonyok beszélgetni. Majd valamelyik elkezdett dalolni. Hát a cigányok örömükbe meg bánatukba is mindig dalolnak. S elkezdett, ha szomorú volt, akkor egy hallgatót kezdett el. A másik segített neki. Mán a harmadik hallgatónál, hallom kint dalolnak, megyek mán én is dalolok egy kicsit. Felöltöztem, szoknyát a nyakamba, ment ő is. Leültek oda a fűbe. Na, de végül az kerekedett ki belőle, már nem hallgató van, hanem mán pergető van. Meg mán ugye a kölykök, gyere kisfiam, táncolj egyet! Akkor már szaladt is a kiskölyök. Meg mán mikor hallotta a zenét mán akkor elkezdett csapásolni. Tehát ez a cigánytánc innen jön. Pici korba, mán mikor 6 hónapos a gyermek, mán akkor löki magát, csapásol. És akkor mán ez szinte mán pici korban, karon ülő gyermekként ez a vérébe, beleszületik ez a zene, ez a tánc. És amikor 5-6 asszony, mán este tíz órakor mindég kint voltunk az utcán. Raktak nagy tüzet az asszonyok. Kis szúnyogokat zavarják. És volt, amelyik táncolt. Állj fel, mert nem tudok táncolni kisjányom. Gyermeknek, állj fel oda a másikkal és táncoljál. Nem volt magnó, nem volt zene, csak így, természetesen." pülés Magyarországon, ahol egy helyen ennyi népművész mester lenne. Az interjúk során több esetben a világon is egyedülálló eredményként definiálják mindezt, ugyanakkor tudható, hogy a néptánc minősítésére ezeket a kategóriákat csak Magyarországon alkalmazzák. 237 Kertész 2003. 255 Vö. Balázs 2002; Balázs 1994. 29 Saját gyűjtés: 57 éves, oláh cigány származású nő, Nagyecsed, 2019.
