Oldal 78 [78]
OCR
76 9 I. A HAGYOMÁNY ÉS A KÖZÖSSÉG figyelhető a helyi magyar közösség életmódjával: asztal, komód, ágy, csikós spór képezte a főbb darabokat, melyek az idő elteltével és a modernebb bútorok megjelenésével a magyar háztartásokhoz hasonlóan kicserélődtek. A kutatás során felvett interjúkból kirajzolódik, hogy a romungró háztartásokban semmilyen hagyományosnak tekinthető tárgyi eszköz, bútor, lakberendezési tárgy nem található. Ugyancsak nem vezethető le az esetlegesnek tetsző színhasználati gyakorlatból vagy a bútorzat elemeiből, hogy a közösségben a , sajátnak" tekinthető, tehát autochton kulturális szokás vagy gyakorlat alapján megválasztott bármilyen tárgya megnevezhető volna. Fontos tény, hogy a romungró lokális emlékezetben nem mutatható ki a tárgyi hagyománykészlet egyetlen jellegzetes eleme sem. Az együttélési színterek kortárs hagyománykészletének leírásakor és a cigányságra jellemző adaptív akkulturációs gyakorlatok ellenére érdekes jelenség, hogy a két ha gyománykövető etnikai közösség — magyar és oláh cigány — nem kölcsönzött hagyományelemeket sem a nagyecsedi, sem a hodászi romungró kultúrába. Ennek ellenére Nagyecseden a kutatási megfigyelések alapján elmondható, hogy a romungrók esetében a , lakáskultúra" igen sajátos értékelveket tükröz. Felfogásukban a ház olyan funkcionális élettér, amely külső megjelenését és közvetlen környezetét tekintve nem státuszszimbólum, presztízsfunkciója kevésbé fontos: a lakások elsősorban az ott élők funkcionális fizikai környezetét képezik, és ezek külső képe, például az udvar nem kell, hogy kifejezze a benne élők egzisztenciáját, életszínvonalát. A gyakorta elhanyagolt külső környezet nem bír jelentőséggel (értékkel), és gyakran a helyi mércével mérve jómódú lakásbelsőt , leplez". Generációról generációra öröklődik ez a gondolkodásmód a ciganytelepeken, és a helyiek semmilyen mas külső mintát vagy elvárást nem tekintenek követendőnek. A magyarokkal vagy az oláh cigányokkal összevetésben és a konkrét hagyományok hiányával szemben a fentiekben leírt ambivalens miliő egyfajta megközelítésben a , hagyományosnak" nevezhető gondolkodásmód hozadéka. A tereptapasztalatok és megfigyelések alapján a romungró házakra vonatkozóan megállapítható, hogy a lakóépületeken belül jellemző az élénk színek használata: kék, piros, rózsaszín, sárga. Ugyancsak élénk színűek, sokszor rikítóak a kiegészítők, mint például a bútorterítők, takarók és függönyök. A bútorok állapota arra utal, hogy azok nem esztétikai presztízstárgyak, hanem a funkciójuk miatt kapnak helyet egy-egy házban. A magyar paraszti lakások belső képét évszázadokon keresztül meghatározta a szentsarok. A vidéken általánosan elterjedt és a belsőtér elrendezését meghatározó forma, mindhárom kutatási színtéren megtalálható
