Oldal 74 [74]
OCR
72 9 I. A HAGYOMÁNY ÉS A KÖZÖSSÉG rok lakta falurészek arculatától. A , régi" életet bemutató egyetlen etnográfiai jelentőségű épületként a 2001-ben megalakított Roma Tájház részeként felállított putri látható. Hodászon jelentős változást a "80-as évek hoztak, ekkor a földbe vájt épületek megszűntek, helyüket rendszerint vályogból épített lakóházak vették át. A kutatott színterek közül legtovább Nyírvasváriban voltak megtalálhatóak ezek a kezdetleges lakóépületek. A település jelenlegi etnikai térszerkezeti viszonyaiból jól következtethető és a helyiek emlékezetében fennmaradt ismeretekkel összhangban megállapítható, hogy a többségi magyar és a kisebbségi cigány közösség mindig elkülönülve élt. Már az együttélés kezdeti időszakában megfigyelhető volt az erős térbeli elkülönülése a Nyírvasváriban élő magyar és cigány közösségnek, ami az épített környezet etnokulturális sajátosságainak tartós fennmaradásában is fontos szerepet játszott. Az Újtelepet, Nyírvasvárinak a cigányok által lakott településrészét külön a számukra jelölték ki, ahol jellemzően putrikban éltek. Az Újtelep utcái a település déli perifériáján húzódnak, ahol egykor szegényes épületekben éltek a cigány családok, ? a faluközpontba való beköltözésüket hosszú évtizedeken keresztül adminisztratív eszközökkel tiltották."" A helyiek elmondása szerint ez a rendszerváltás utáni időszakban kezdett el változni, amikor is a faluszéli telepről egyre többen kezdtek a faluba vezető úton lakást építeni. Az egykori cigánytelep szinte teljes kiürülése a "90-es években zajlott le, de még a kétezres évek elején is található volt olyan földlakás, amelyben életvitelszerűen laktak. A falu köz152 Szép 1975: 116. Az Újtelep utcáin található épületek az utóbbi évtizedekben megváltoztak. A putrik eltűntek és helyüket téglából épült és többé-kevésbé komfortos házak vették át, amelyeket elsősorban a nagyvárosokban vállalt munkák bevételéből húztak fel. A földbevájt kunyhók jellegzetessége, hogy csak a tető emelkedik a talaj szintje felé, a belmagasságot a földbe lefelé ásva alakították ki. A földkunyhó egy légterű lakóépítmény volt, amelynek vázát husángokból, suharcokból emelték, a falait pedig sárral tapasztották. A szalmás sarat aztán sima sárral lekenték, majd kimeszelték. A földet licselték, majd sárga homokkal lehintették. Fekvőalkalmatosság gyanánt négy ágat leástak, rá szegeltek keresztbe faléceket, majd szalmazsákot tömtek és azon aludtak. Külön oldalon a lányok és a fiúk. Saját gyűjtés: 68 éves, oláh cigány származású férfi, Nyírvasvári, 2019. Bővebben lásd Bódi 2006: 55-66. A vidéki községi szegregátumokban élők és a település népességének kapcsolatát alapvetően két csoportra oszthatjuk. Sok olyan település található, ahol a szegregátumi cigányság és a falusiak között aktív patrónus-kliens rendszer alakul ki. Erre akkor nyílik mód, ha a cigányok piacképes szolgáltatásokat képesek nyújtani a lokális többségi társadalom számára. A szegregált együttélési léthelyzet másik típusa, amikor semmilyen kapcsolat nem alakul ki a telepiek és a falusiak között. (Váradi-Virág 2015.) 18. a 184
