Oldal 70 [70]
OCR
68 e I. A HAGYOMÁNY ÉS A KÖZÖSSÉG ható kulturális jegyek, hagyományelemek az együttélés minőségét elemző vizsgálatban fontos szempontot alkotnak. Elsősorban azért, mert az érintkező részközösségek tájékozódásában funkciójukat tekintve egymást megkülönböztető markerek, másrészt pedig az együttélés eredményekért kialakult viszonyulási gyakorlatokat (sztereotípiákat) a mindennapi érintkezés során aktiváló tényezők. Esetünkben a cigány lakóházak olyan jellegzetes, első benyomásra is érzékelhető jellemvonásokat tartalmaznak, amelyeket látva a külső megfigyelőben azonnal előhívja a berögzült viszonyulást. A karakteres, erőteljes színekkel, virág mintákkal díszített lakásokat , nyilván" cigányok lakják. A benyomás önmagában nem feltétlenül negatív, de indukálhat a jelenség érzékeléséhez kapcsolódó negatív asszociációkat. Elsőként a lakóépületek külső megjelenésének az összehasonlításával és a különbségtétel igényével leírt etnokulturális jegyeivel foglalkozunk. Mindhárom kutatási színtér esetében az épített lakókörnyezet a táji-földrajzi és a környezeti-etnográfiai jellemzőket mutatja. Nagyecseden, Nyírvasváriban és Hodászon is hasonló lakáskörülményeket találtunk, a hagyományos, Nyírségben elterjedt építkezés nyomait fedezhetjük fel. A terepmunkák során készített strukturált interjúk elemzése alapján kiderült, hogy a Nagyecseden élő magyar közösség emlékezete és a helytörténetben jártas interjúalanyok elbeszélése szerint eredetileg a népesség jelentős része a pákászó életvitel részeként használatos nádkunyhókban élhetett az Ecsedi-tó lecsapolását megelőzően. Az emlékezetben és a lokális tudatba beépült emlékképnek a kortárs nagyecsedi történeti identitás alakulásában is szerepe van. Ahogy ez más vidéki magyarországi településeken gyakori jelenség, úgy Nagyecseden is megfigyelhető, hogy a távoli múlt, és az azzal kapcsolatos képzetek fontos hatást gyakorolnak a jelenben formálódó lokális történeti tudatra. Így van ez Nagyecseden is, ahol az egykori jellegzetesnek ítélt lápi kultúrára jellemző természetközeli és kezdetleges épített kultúrát reprezentáló nádkunyhó a helytörténeti gyűjtemény kiemelt installációja. A gyűjtemény részeként az imázs-konstrukciós gyakorlat olyan mintájára láthatunk példát, amely a település történelmi múltját és kiemelkedő eseményeit bemutató forrásanyag mellett a település arculatát is folyamatosan aktualizálja, ugyanakkor a helyben található hiteles és egyedülálló jellegzetességeit kihasználva formálja a helyiek és a látogatók a település múltjára vonatkozó elképzeléseit. A Berey József Helytörténeti Gyűjtemény a lokális hagyományvilág különböző rétegeit teszi láthatóvá, és ebben az egykori lápi kultúra és az ezt ismertető kiállítás fontos identitáserősítő, kultúraközvetítő és lokális közösségépítő szerepet tölt be. A gyűjtemény fontos részét képezi Az Ecsedi-láp világa elnevezésű néprajzi kiállítás, ami a lápi tárgyi és szellemi kultúra legfőbb elemeinek bemuta
