Oldal 49 [49]
OCR
A hagyomány és a közösség kapcsolata ? 47 sa. E megközelítés szerint ahagyományozódás folyamatában a jelen számára a múltból megörökölt értékek megőrzése azért fontos, mert ezekben a korábbi korszakok kulturális teljesítményének és társadalmi tudásának a legjava áll rendelkezésre. A hagyományban rendelkezésre álló értékek átörökítését az utókorra a mindenkori jelen szempontjából pozitív hatásként értelmező felfogással szemben a felvilágosodás lépett fel." A racionalizmus és a természettudományok szemszögéből a hagyomány olyan teher, ami akadályozza a megismerést. A normatív elvárások rendszereként felfogott hagyomány a 18. század felvilágosodásának megközelítésében olyan tekintélyként mutatkozik, ami akadályozza az ismeretek, a tudás megújulását. A hagyomány elméletével foglalkozó kutatók rámutatnak arra, hogy a felvilágosodás hagyományfelfogása (kritikája) arra a téves alapállásra épül, hogy a hagyomány statikus, merev és változatlan képződmény, amely a modern és a racionális (a tudomany) ellenfogalma.'” A hagyomány fogalmának rehabilitációjára a romantika gyakorolta a legnagyobb hatást, és ehhez kapcsolódva a folyamatban fontos szerepet játszott a néprajztudomány, amely kutatásának tárgyaként jelölte meg azt a szerteágazó jelenséghalmazt, amit összefoglaló megnevezéssel a hagyományként definiált. A hagyomány legtágabb jelentése szerint , [.. .] bármi, ami a múltból a jelenre átörökített vagy a jelennek továbbadott [...]7."" Ebben a tág meghatározásában a hagyomány bármely társadalom vagy közösség működésének előfeltétele és alkotórésze. Edward Shils szerint a hagyomány a modern társadalmak racionalizálásának nélkülözhetetlen dinamikus elemét alkotja, bár társadalmanként különböző mértékben, ami a hagyomány erejének és szerepének közösségenkért eseti formában leírható változékonyságára hívja fel a figyelmet." 110 Az Oxford English Dictionary meghatározása szerint a tradition (átadás) eredeti jelentésében a kereszténység történetét átható magatartás, az evangélium (az örömhír) generációról generációra történő hiteles átörökítésének szándéka. A korai keresztény egyház történetében a tevékenységként felfogott hagyomány normaadást és normatív elvárást jelent. Vö. Alexander 2016: 2. 11 Shils 1981: 4-7. 12 Alexander 2016: 6-7. 113 Shils 1981: 12-13. 14 Shils a modern társadalmak racionalizálásának kérdését és a hagyománnyal való kapcsolatát általános összefüggésben, globálisan elemezte. (Vö. Shils 1981: 287-88.) A hagyomány és az ezt reprezentáló kulturális örökség univerzalizálása a 19. században képezte azt a folyamatot, ami a hagyományt jelenünk felfogásában is egyetemes értéktényezőként mutatja fel. A folyamat részleteivel kapcsolatban lásd Hartog 2000.
