Page 12 [12]
OCR
10 e I. A HAGYOMÁNY ÉS A KÖZÖSSÉG engednek következtetni, hogy a társadalmi érvényesüléshez a szegmentálisan adott feltételek — mint a személyes késztetettség, integráló intézményi strukturális környezet, kedvező szociális körülmények — önmagukban nem elegendőek. A kitörés a súlyosan deprivált környezetből akkor lehetséges, ha a szegmentálisan adott feltételrendszer komponensei között funkcionális összhang áll fenn. Tapasztalataim szerint az elmúlt évtizedekben a felzárkózást támogató kezdeményezések bár számosak, ahogy a helyi társadalmak közösségeinek újraszerveződése érdekében tett erőfeszítések is jelentősek, az intézkedések mégsem álltak össze egységesen és hatékonyan működő rendszerré. Az elmúlt években nemcsak a hagyományokat őrző, elsősorban oláh cigány közösségek szokásait, értékrendjét és normáit kutathattam, hanem módomban állt a romungró (magyar cigány) lokális közösségek helyzetének a tanulmányozása is. Hodász, Nyírvasvári és Nagyecsed esetében mind az oláh kultúra, mind a magyar cigányokra vonatkozóan reprezentatívnak tekinthető lokális esetekkel találkoztam. Emellett HajdúsámsonMartinka, Lácacséke, Balmazújváros, Ibrány, Nyíracsád, Kállósemjén, Fehérgyarmat, Mátészalka, Kisköre, Tiszadada és Tiszalök közösségében élő romungró cigányok helyzetét is kutattam. Tapasztalataim, a terepkutatások során ért hatások arra ösztönöztek, hogy a megismert közösségek recens szociokulturális folyamatviszonyaival mélyebben is foglalkozzam. Mindezt több szempontból is hiánypótló alapkutatásnak ítélem. Legelső, és egyben talán leghangsúlyosabb indok, hogy fontos lenne megérteni és értelmezni a vegyes etnikai együttélési helyzetekre épülő kortárs vidéki lokális társadalmak közösségfolyamatait. Ennek hátterében döntő kérdés a cigány közösségek és a magyar falusi parasztközösségek együttélésének kérdése, majd a kisebbség fokozatosan dominánssá váló demográfiai értelemben vett térnyerési folyamatainak, helyi társadalommá szerveződésének és közösségviszonyainak az értelmezése. Napjaink közgondolkodásának elterjedt , vidék-képe" szerint ezek - és a hasonló helyzetű - a települések olyan jelzőkkel írhatók le mint konfliktusokkal terhelt magyar-roma együttélési helyzet, elöregedő népesség, valódi közösségek hiánya, munkanélküliség, mélyszegénység és deprivált élethelyzet. A kutatási tapasztalatok azonban mindezt legfeljebb részlegesen és korlátozott értelemben támasztják alá. Sőt, számos olyan közösségfolyamat, kiegyensúlyozott etnikai együttélési helyzet megfigyelésére nyílt mód, amelyek a közvélekedésben meggyökeresedett és a társadalomtudományi kutatások eredményeivel is alátámasztott hanyatló vidék-paradigma árnyalására ösztönöznek.
