Oldal 278 [278]
OCR
276 " INFORMÁLIS GYAKORLATOK Az ukrán-magyar határvidéken kialakult új (, posztszocialista"), transzlokális foglalkozási csoportok közül kettőt (a mátészalkai üzemanyagcsempészek és a kispaládi mezőgazdasági idénymunkások szubkultúráját) a kötetben részletesebben is bemutattam. Az empirikus esettanulmányok tapasztalatai szerint az említett csoportok gazdasági tevékenysége és az azokhoz kapcsolódó külföldi informális piacok végső soron közösségi célokat szolgálnak, hiszen társadalmi szolgáltatásokat nyújtanak azokon a területeken, ahol az ukrán állam egyébként szubsztanciális értelemben eltűnt, vagy legalábbis a hétköznapokban minimális penetrációval rendelkezik. Például a kibocsátó településeken , kvázi" normál munka-erőpiacokat, ezáltal pedig relatíve biztos, kiszámítható megélhetést és nemzetközi pénzpiaci forgalmat biztosítanak egy olyan makrogazdasági környezetben, amelyben a hivatalos (államilag kontrollált) munkaerőpiacok fejletlenek, a munkanélküliség és az elszegényedés szintje magas, az üzleti tranzakciókat biztosító formális intézmények hatékonysága alacsony. Összehasonlítva tehát az 1991 előtti államszocialista és az 1991 utáni posztszocialista időszakot, azt mondhatjuk, hogy az informális gazdasági tevékenységeknek -— a hétköznapi emberek nézőpontjából - az első periódusban inkább az állami hiperfunkciók dekonstrukciójában, míg a rendszerváltás után az állami diszfunkciók rekonstrukciójában volt meghatározó szerepe. Az előbbi a szabályosnál fokozottabb működést, vagyis a diktatórikus állam túlműködését és túlszabályozását, az utóbbi viszont a demokratikus nemzetállam rendellenes, deficites lalulmműködését és intézményes zavarait mérsékelte. Mindez pedig mindkét korszakban hibrid lokális politikai rezsimek - végső soron: hibrid berendezkedésű államok és mikroszintű hatalmi viszonyok - társadalmi felépítését tette lehetővé. Ebből a nézőpontból úgy tűnik számomra, hogy az állam formális és a vizsgált falusi települések informális intézményeinek az egyidejű, dialektikus és kombinatív lalkalmazkodó és szubsztitutív] működése a határvidéki társadalmakban mindkét történelmi korszakban kialakított egyfajta lokális egyensúlyt (local balance). Az informális gazdasági cserék és az azokat beágyazó szociális hálózatok sok esetben ugyanis megakadályozták, hogy az állam és az állampolgárok, valamint a helyi társadalom egyes részközösségei (a politikai, gazdasági elitek és a hatalomból kiszorult, gazdaságilag marginalizált csoportok) közötti kapcsolatokban a tisztán szimmetrikus vagy a tisztán aszimmetrikus viszonyok valamelyike kizárólagossá váljon vagy tartósan túlsúlyba kerüljön. Ebből a nézőpontból az informalitás mind a politikai diktatúra, mind pedig a posztszocializmus éveiben nagyon fontos társadalmi funkciókat töltött be, hiszen jelentősen mérsékelte a strukturális 635 Az , egyensúlyi helyzet" fogalmát - Li nyomán - az egymást kölcsönösen egyensúlyban tartó erőhatások, az egységben megjelenő ellentétes viszonyok rendszereként határozom meg (Li 2011). A fogalmat Biczó Gábor az etnikai együttélési helyzetek (magyar-román relációk) leírására és értelmezésére alkalmazta. Lásd Biczó 2013.
