Page 277 [277]
OCR
ÖSSZEGZÉS « 275 Az elmült evtizedekben, amint arra az ältalam elvegzett kutatäs is rämutatott, a demokratikus ukrán állam működési zavarai és intézményes válsága különböző — nemzetközi (transznacionális), regionális (substate) és lokális — szinteken új aktorok megjelenését idézte elő. Ezek a külső szereplők az általuk fenntartott infrastruktúrával és intézményhálózattal a hétköznapi élet több szférájában — a munkaerőpiac, a szociális, az oktatási, az egészségügyi rendszer területén — helyettesítenek bizonyos állami funkciókat, vagyis elfoglalják azokat az intézményes űröket, amelyeket az ukrán állam jelenlegi állapotában nem képes kitölteni. E párhuzamos intézmények (parallel institutions) mikroszintű elemzése kapcsán megfigyelhettük, hogy a vizsgált kárpátaljai falvakban a rendszerváltás után a gazdasági tőke és a piac informális szimulációjának meglehetősen összetett modelljei és mintázatai alakultak ki. Csatóerdő és a szomszédos települések mikroszintű belső hatalmi, gazdasági viszonyait elemezve láthattuk, hogy a posztszocialista vidéki elit (az egykori nómenklatúra-elit és a határvidéki feketekereskedelemből megvagyonosodott új gazdasági elitek) az említett redisztribúciós, disztribúciós rendszereknek a nagy részét, vagyis mind a régióban megjelenő külső [globális piaci és globális kvázi állami), mind pedig a belső (lokális formális és lokális informális) piacokat dominálja. Az adott településeken mindez pedig a szociális és gazdasági egyenlőtlenségek exponenciális növekedését idézte elő. A kilencvenes évek első felétől a vizsgált falvak lakossága, illetve annak alsó- és/vagy alsóközép rétegei — főként tehát azok az egykori kolhozmunkások, akik a rendszerváltáskor elsőként veszítették el munkahelyüket és a privatizáció végén jelentősebb tulajdon, vagyon és pénztőke nélkül maradtak — a külső, informális piacokra és az államhatárra építő, transzlokális gazdasági stratégiák alkalmazására kényszerültek. E változatos módszerek és technikák (külföldi munkavállalás, időszakos vagy végleges elvándorlás, határvidéki csencselés, piacozás, kereskedés stb.) lehetővé tették számukra, hogy az érintett társadalmi csoportok a lokális egyenlőtlenségeket globális keretek között ellensúlyozzák olyan alternatív gazdasági erőforrásokon keresztül, amelyek előállításának, fogyasztásának és újraosztásának a helyi társadalmon belül nem voltak meg, illetve jelenleg sincsenek meg a strukturális feltételei. A kárpátaljai magyar kisebbségnek nyújtott külföldi lmagyarországi) támogatások — a kutatás tapasztalatai szerint — ezekbe a komplex, multiplikativ informális piaci és elosztási rendszerekbe, illetve azok több évtizede kialakult helyi logikáiba ágyazódnak be. A magyar állam transzszuverén nemzetépitési gyakorlata ily módon jelenleg a már meglévő lokális gazdasági, társadalmi egyenlőtlenségek újratermeléséhez biztosít kifejezetten jelentős anyagi erőforrásokat, ami hosszabb távon - akár akaratlanul is, de — a még létező vidéki kisközösségek további erodálódását és a pauperizálódó társadalmi csoportok további lecsúszását, esetenként azok külföldi elvándorlását okozhatja.
