Seite 275 [275]
OCR
ÖSSZEGZÉS + 273 színlelt munkavégzés, igazolatlan hiányzás, gazdasági célú elvándorlás) mindegyike — némi szükséges egyszerűsítéssel élve — lényegében ehhez a típushoz tartozott. Az 1960-1980-as években e cselekvésformák a vidéki társadalom számára olyan alternatív (nem Allami) intézményes megoldasokat jelentettek, amelyek a diktatúra — vagyis az egypártrendszer, az állami tulajdonmonopólium és az állami redisztribúció — keretei között a demokratizáció, a privatizáció és a marketizáció alulról felfelé szerveződő (bottom-up) mechanizmusait teremtették meg és termelték újra. A hétköznapi ellenállás általam bemutatott megjelenési formái egyfelől időszakosan tompították a totális állami kontrollt: performatív, ismétlődő mikroszintű gyakorlatok révén kialakították azokat a specifikus helyeket, cselekvési lehetőségeket és szituációkat, amelyekben a magánszféra és a túléléshez szükséges minimális szabadságjogok érvényesülhettek. Másfelől — a centralizált gazdálkodásirányítás, az új (kollektív) tulajdon- és birtokviszonyok, a szocialista nagyüzemi termelés, az újonnan bevezetett (csoportos) munkaszervezeti formák, a munkaegység-alapú bér- és elosztási rendszer stb. — megkerülésével, kijátszásával vagy időszakos hatályon kívül helyezésével kialakították az anyagi és szimbolikus javak előállításának, fogyasztásának, cseréjének az állami elosztástól/újraosztástól többé-kevésbé független (allrészrendszereit. A kutatás rámutatott, hogy az állampolgárok különféle ideáltipikus (az ellenállástól a konspiratív cselekvésekig terjedő) cselekvései és a diktatórikus állam fegyelmező praxisai (jutalmazás, megadás, megvonás, büntetés és így tovább) nemcsak egymásra reflektáló, de egymást kölcsönösen korlátozó, dialektikus rendszert alkottak. Az alkalmazkodó informális intézmények működése ugyanakkor ebből a szempontból egyfajta kettőséget is mutat. Egyrészt — a kollektív termelést akadályozásával — mérsékelték a tervgazdaság hatékonyságát, megkérdőjelezték és aláásták az adott politikai hatalom autoritását. Másfelől azonban elősegítették annak stabilizálását is, hiszen nemcsak artikulálták a lokális faluközösség igényeit, de produktív módon érvényt is szereztek nekik, ezáltal pedig jelentősen csökkentették az intézményes változások iránti társadalmi igényeket. 2 A politikai rendszerváltás után, az 1990-es évektől azonban az informális stratégiák és a hozzájuk kapcsolódó informális hálózatok nagyon fontos - a) morfológiai és b) funkcionális — változáson mentek keresztül. A negyedik fejezetben bemutattam, hogy a) a posztszocialista átmenet éveiben a vizsgált kárpátaljai magyar településeken számos olyan újszerű informális gazdasági stratégia alakult ki (tizemanyag-, cigaretta- és embercsempészet, határon átívelő fuvarozás, csencselés, nyugdíj- és egeszsegturizmus stb.), amelyeknek a rendszerváltás előtt nem volt közvetlen történeti előzményük, vagyis keletkezésüket nem előzte meg hosszan tartó, graduális fejlődés.538 632 Ledeneva 1998; Helmke - Levitsky 2006: 17-18. 633 Ez természetesen nem jelenti azt, hogy például a , csempészet" vagy „nemzetközi migráció" jelensége a rendszerváltás előtt ne létezett volna. A térségben készített interjúkból
