OCR
272 " INFORMÁLIS GYAKORLATOK Helmke és Levitsky szerint az informális (, népi") intézmények négy különböző típusú kapcsolatot hozhatnak létre a formális (, állami") intézmények kel: (1) kiegészíthetik (complementary) egymást, (2) alkalmazkodhatnak (accommodating) egymáshoz, (3) helyettesíthetik (substitutive) egymást, vagy akár (4) versenyezhet (competing]) is egyik a mâsikkal.$%° A szerzők szerint azt, hogy az említett intézményközi kapcsolatokban a lehetséges variánsok közül melyik relációtípus érvényesül, alapvetően két tényező dönti el. Egyrészt az, hogy az informális szabályok követésével elért eredmények konvergálnak-e a hivatalos szabályok betartásával elért eredményekkel, vagy eltérnek-e tőlük? Másfelől azonban a két aktor közötti kapcsolatviszony függ az állam végrehajtó képességétől és kapacitásától is, tehát attól, hogy az állam a hivatalos intézményeken keresztül képes-e az írásban/papíron létező törvényeket a gyakorlatban is érvényesíteni. A szerzőpáros által kidolgozott tipológia esetünkben, vagyis az informális cselekvések funkcionális szerepének — az autoriter és demokratikus politikai, gazdasági rezsimekben történő -— vizsgálatához is kifejezetten hasznos elemzési szempontokat szolgáltathat. , À À Hatékony formälis Hatästalan formälis Eredmények / hatékonyság ou rn intézmények intézmények Konvergens (Egymást) kiegészítő (Egymást) helyettesítő Divergens (Egymäshoz) alkalmazkodó ] Versenyző 19. ábra. Az informális intézmények tipológiája"?! Ezek alapján azt mondhatjuk, hogy a szovjet politikai diktatúra éveiben, vagyis azokban az évtizedekben, amikor az állam szabályozó kapacitása magas volt — ezáltal az állampolgárok számára a törvényekkel való nyílt szembeszegülés túlságosan nagy költségekkel és kockázatokkal járt —, a formális (állami) intézmények pedig a társadalmi normákkal ellentétes ([divergens) irányba hatottak, a vizsgált vidéki településeken az alkalmazkodó informalis intézmények (accommodating informal institutions) szerepe volt inkább jellemző. Az alkalmazkodó informális intézmények hétköznapi működésére a kötet második fejezetében számos empirikus példát hoztam. A csatóerdői kollektív gazdaság szervezeti kultúráján belül a politikai-adminisztratív elit körében elterjedt informális technikák (a termelési adatok meghamisítása, a földterület elrejtése, az állatállomány eltitkolása) vagy a kolhozalkalmazottak által megvalósított szabálysértő cselekvések (munkahelyi lopás, károkozás, munkafegyelem megsértése, rossz minőségben, hanyagul elvégzett munka, 630 Helmke — Levitsky 2006: 14. 631 Uo, 14.