Page 269 [269]
OCR
IDENTITÁS- ÉS EMLÉKEZETPOLITIKAI GYAKORLATOK A RENDSZERVÁLTÁS UTÁN ® 267 5.2. Az elitdiskurzusok lokális recepciói A fent bemutatott szimbolikus térfoglalási gyakorlatok és a hozzájuk kapcsolódó új nemzeti történeti narratívák — a szovjet politikai diktatúra emlékezetpolitikájához hasonlóan — nem törekedtek a domináns diskurzuson kívüli vagy annak ellentmondó történeti tapasztalatok integrálására. Ennek megfelelően a , távoli" múlt, a nemzeti történelem (,a koräbbi aranykorok”) néhány pontszerű eseményeinek kiragadásával és azok politikai (üjra)hasznosításával kizárták, elkülönítették a helyi társadalom hétköznapi történeti diskurzusait; megszüntették a lokális emlékezetet és a személyesen megélt történeti időt. A szovjet rendszer politikai jelképeinek (utcanevek, szobrok, emlékműveknek) meghódítását, átalakítását célzó akciók ugyanakkor recepció- és befogadástörténeti szempontból több esetben kevésbé sikeres kísérleteknek bizonyultak. A vizsgált falvakban ma látható posztszocialista monumentumok, megemlékezési helyszínek egy jelentős része — a saját empirikus tapasztalataim szerint - jelenleg olyan , semleges", , hideg"?! vagy kihűlt ,nem helyeket" (non-places)?? alkot, amelyekre az intenzív emlékezés helyett inkább az egyéni és kollektív felejtés, az olvashatatlanság, a jelentések és történeti narratívák szétesése a jellemző. A következő - szintén a falu koväcsätöl származó - elbeszélésrészlet jól szemlélteti ezt a problémát; plasztikusan ábrázolja, hogy például a csatóerdői Lenin-szobor helyén 2007-ben létrehozott új, úgynevezett kuruc-emlékmű létrehozása a helyi társadalomban milyen interpretációs nehézségeket, problémákat okozott: ,B. S.: Mi áll most a falu főterén, a Lenin-szobor helyett? B.B.: Két kard, meg van egy tábla ott, meg egy felirat, de én közel se mentem hozzá... Nem tudom, nem is figyeltem a feliratot, hogy Petőfi Sándort vagy kit, Kossuth Lajost hogyhivjákolja, szimbolizálja. Nem tudom azt se, hogy mit jelent, azt se, hogy ki állította..." A kulturális elit kezdeményezésére újonnan létrehozott posztszocialista emlékműveket, valamint az azokhoz kapcsolódó szemantikai zavarokat és hermeneutikai bizonytalanságokat a faluközösség számos ironikus diskurzus segítésével próbálja mérsékelni. A csatóerdői kuruc-emlékművet - csak hogy a fent említett példánál maradjak - a lokális társadalom tagjai különféle gúnyolódó elnevezésekkel: , Wilkinson penge", , Pléhvágó olló" vagy , Benkő 620 Vö. Assmann 2013: 68-73. 621 A hideg (stacionälö) és forró (kumulatív) történeti tudattal és emlékezettel rendelkező társadalmak megkülönböztetését lásd Lévi-Strauss 2001: 261—290. 622 Augé 1995. 523 B.14., magyar férfi, Csatóerdő.
