Page 266 [266]
OCR
264 " INFORMÁLIS GYAKORLATOK A rendelkezésre álló adatok szerint (lásd 16. táblázat) 1989 és 2011 között a kárpátaljai magyarság három meghatározó érdekképviseleti szervezete, a KMKSZ, az UMDSZ, valamint a MÉKK§ és annak különböző (megyei, járási és falusi) szintű szervezetei a Kárpátalja magyarok által lakott régióban összesen 67 emlékjelet lemléktáblát, szobrot, kopjafát, emlékpartok, szobaes emlekmüzeumot) ällitott és legkevesebb 208 megemlékezést tartott. E köztéri emlékművek 52,299-a, a rituális megemlékezési gyakorlatok pedig mintegy 71,62%-a a honfoglalástól a kiegyezésig (895-1867) terjedé történelmi periódusnak, azaz a , távoli" labszolút) történelemnek, nem pedig a , közeli", megélt időnek és történeti tapasztalatoknak állított emléket." 515 A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség IKMKSZ) 1989-ben, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) 1991-ben, a Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közössége (MÉKK) 1993-ban jött létre. 616 Az 1989 utáni kárpátaljai emlékművesítési gyakorlatokat átfogó módon rendszerező adatbázis vagy az adott mnemotechnikai stratégiákat módszeresen elemző társadalomtudományi kutatás - tudomásom szerint -— eddig nem született. A témát érintő forrás- és alapkutatások hiányában a fenti adatokat a KMKSZ, az UMDSZ és a MÉEK eseménykrónikáiból gyűjtöttem ki. Ezek a források azonban több olyan módszertani problémát is felvetnek, amelyek megnehezítik az adott szervezetek emlékművesítési gyakorlatainak komparatív elemzését. Egyrészt az eseménykrónikák — feltételezésem szerint — nem teljes körűek, látható módon általában csak a legkiemelkedőbb emlékjelállítási ceremóniákat és megemlékezési szertartásokat tartalmazzák. Másfelől az adott szervezetek eltérő időben jöttek létre, ily módon az általuk vezetett nyilvántartások a szimbolikus térfoglalási gyakorlatok különböző hosszúságú periódusait reprezentálják. Ennél is komolyabb problémát jelent azonban az a körülmény, hogy az egyes szervezetekre — ez különösen igaz az UMDSZ-re és a MÉKK-re — nagyon erős intézményi, hálózati összefonódás a jellemző. Mindez sok esetben megnehezíti az egyes emlékművesítési praxisok és megemlékezési szertartások aktorok szerinti különválogatását, felosztását, elkülönítését. A rendelkezésre álló adatok feldolgozásakor azt a módszertani megoldást követtem, hogy az eseménykrónikákban szereplő megemlékezések és emlékjelállítások közül csak azokat vettem figyelembe, amelyek esetében konkrét, szövegszerű utalást találtam az adott alkalom (szoboravatás, ünnepség, fesztivál, falunap stb.) hivatalos szervezőire IUMDSZ, MÉKK). Ezzel az eljárással ugyanakkor - kétségtelenül - számos olyan rendezvény, megemlékezés nem kerülhetett be az elemzett adatbázisba, amelyek megvalósításához az említett intézmények valamelyike hozzájárult, anyagi és egyéb erőforrást, infrastrukturális hátteret biztosított. Az általam készített lista tehát, ebből a szempontból korántsem teljes körű. Úgy vélem azonban, hogy a jelenség általánosabb (tendenciózus) jellegzetességeinek elemzéséhez és megértéséhez a rendelkezésünkre álló adatok így is — az adatbázis hiányosságai ellenére — többé-kevésbé megfelelő támpontokat biztosítanak. 617 A kárpátaljai magyar kisebbségi elit , hivatalos" (kanonizált) történelmi reprezentációja és a hétköznapi cselekvők vernakuláris (, népi") emlékezete ugyanannak a történelemi valóságnak, a régió és a vidék 20. századi múltjának természetesen nem azonos elemzési szintjeit képviselik. A két narratívát nagyon különböző ismeretelméleti státusszal (érdekekkel) rendelkező aktorok hozzák létre, eltérő kulturális logikák mentén, ami nagyon gyakran - ahogyan azt az általam ismertetett hétköznapi példákból is láthattuk -— egymással szembenálló történelemképek kialakulásához vezet, ellentétes emlékezeti stratégiák létrejöttét eredményezi. Ezek néhány általánosabb, strukturális jellemzőjét foglalta össze S. Varga Pál, aki szerint a történettudomány a megismerés karteziánus modelljén, azaz alany és tárgy viszonyán, az emlékezet ellenben a benne-lét móduszán,
