Page 262 [262]
OCR
260 " INFORMÁLIS GYAKORLATOK váltott: iparos lett). Ennek megfelelően a Lenin-szobor eltávolítását — szemben az előző interjúalany narratívájával — nem politikai hőstettként, hanem sokkal inkább egyfajta társadalmi normasértésként interpretálja: , Emlékszek, amikor a Lenin-szobrot traktorral letépték a hogyhijjákrul [a talapzatáról] egyik hajnalba" és akkor elvittek Bodnyära a ganedombra. Ott vót nem is tudom, meddig. Mit lehetett szóllani? Azt nem lett vóna szabad megcsinálni. Mindegy, hogy rendszerváltás vagy nem rendszerváltás, annak a szobornak békit kellett vóna hagyni. Vagy ha le is akarták venni, el is akarták tüntetni, az az ember nem érdemelte meg, hogy a ganédombra lökjék a szobrát. Akkor el kellett vóna vinni valahova múzeumba, vagy mit tudom én, hova elhelyezni, oszt kész. Az egy olyan szimbólum vót, hogy az azért lett odatéve, hogy képviselje a népet. Nem? Én így fogom fel, az én elmém szerint. Az nem ezt érdemelte. Ezt nem az emberek akarták, aztat a vezetőség csinálta, amikor letépték onnan, a fő konkoly, aki ott vót, az épitészmétnök vót. Nem ment hozzá senki, egyetlen egy személy se a falubul, hogy a szobrot tépjétek le onnan. Én merek veled fogadni, hogy senki nem ment hozzá. . "98 Az elbeszélő az emlékmű eltávolítását (, letépését") a faluközösség akaratával szemben álló cselekedetként értelmezi, amit a posztszocialista kulturális elit (a , vezetőség") önkényes, ezáltal amorális, illetve bántóan tiszteletlen, agresszív tetteként mutat be. A szöveg érdekessége, hogy az elbeszélő számára az egyszerű emberek (a , nép") érdekeit nem a nevében fellépő posztszocilista kulturális elit, hanem az egykori munkásmozgalom vezető személyisége, Lenin képviseli. Ennek egyik magyarázata lehet, hogy a , nép", a , proletariátus" vagy a ,munkásosztály" uralma a kommunista propaganda egyik legismertebb, legáltalánosabban elterjedt narratív toposza volt." A falu főterén felállított Lenin-szobor a rendszerváltás előtt ráadásul a kolhozmunkások számára kötelezővé tett politikai rendezvények (az évenként ismétlődő párt- és beszámológyűlések, felvonulások, iskolai tanévnyitó és tanévzáró ünnepségek, Komszomol-esküvők stb.) egyik legfontosabb és legpopulárisabb színhelye volt. Az itt megtartott, ismétlődő megemlékezési rituálék az 1970-es évek második felétől fokozatosan illesztették be az állampárt politikai szimbólumait a település tradicionális térstruktúrájába. Érthető tehát, hogy néhány évtized alatt az adott emlékmű — amint azt a fenti elbeszélés is tükrözi — a kollektív és személyes emlékezetnek, illetve az ezekhez kapcsolódó hétköznapi narratíváknak és identitásépítési gyakorlatoknak egyik fontos elemévé, illetve azok térbeli kifejeződésévé alakult át és maradt fent a rendszerváltás utáni években is (lásd 28. kép). Mindazonáltal a posztszocialista helyi kulturális elit — a regionális kisebbségi politikai-kulturális elitekkel közösen — 1990 és 2013 között összesen 17 608 B.14., magyar férfi, Csatóerdő. 609 Valuch 2002: 224.
