Seite 260 [260]
OCR
258 " INFORMÁLIS GYAKORLATOK 5. A rendszerváltás ugye már megtörtént, akkor már lehetett, már vót olyan hely, ahon levették a szobrokat. De a szőlősi járásba még hozzá se mertek nyúlni. Nekem két krán vót a kezem alatt, mondom az egyiknek, hogy holnap reggel öt órára legyél ott... De látom, hogy ez úgy húzódozik, és reggel nem jött el ez az ember. Elmentem a nevetlen falusi kolhozelnökhöz, mondom neki, errül és errül van szó, ha akarod, részt veszel, ha akarod, nem, de kell a kránod. K. Endre vót a krános, azt mondja, eridj el hozzá, mond meg, hogy én engedtem, fizesd meg. Mondom a fiúnak, hogy nesze, itt van 250 rubel, de hónap reggel legyél ott. Mert mondom, ha véletlenül az enyém [a markológépen dolgozó munkásom] nem jön meg, akkor neked kell hozzányúlni. Hát képzeld el, az enyém nem jött el. Féltek levenni a szobrot. Ugyanaz történt, mint először. De én mondom, hoztam magammal az embereimet, egy párat odaállítottam, láttam, hogy 5 óra 5 perc, még mindig nincs itt az emberem, mondom K. Endrének, állítsd befele [a munkagépet]. En felmentem, ugyancsak a kötelet a nyakába tettem, már akkor könnyű vót széjjelszedni, mert ismertük a módszert. Mert mindig is gyűlöltem a rendszert. Azt mondja a krános, hogy bánjak vele, a szoborral? Mondom, úgy, hogy törjön összefele minél jobban. Kivittük a tanyára, miliciakocsival vittük el. Leszedtük, lepucoltuk, oszt kész vót. Nah, megtörtént, mindenki rettegett, hogy hát mi lesz ebbül, de nem lett beldle semmi.”* A részletgazdag elbeszélést nevezhetjük az egyéni politikai hősiesség és bátorság narratívájának. Az esemény főszereplője itt nem az emlékmű, hanem maga az elbeszélő, aki a szövegben önmagát cselekvő, kezdeményező, szabad individuumként, a falu társadalmát pedig a hatalomnak kiszolgáltatott közegként, passzív, korlátozott, bátortalan szereplőként jeleníti meg. A szobor fizikai megsemmisítése, tudatos lerombolása és összetörése, majd — amint az más interjúkból kiderül - rituális eltemetése a kolhoz egyik trágyadombján a diktatórikus hatalom mindenhatósága elleni lázadás, gyűlölet nagyon erőteljes, emotív erővel nyomatékosított gyakorlata. Egy személyes bosszú története, amelynek keretében a diktatúra egykori áldozata, a származása miatt sokat szenvedett, elnyomott politikai individuum revánsot vesz. Vagy legalábbis azönkényuralmat jelképező monumentum - ezen keresztül pedig a történelmi múlt — minden maradványának, nyomának radikális eltörlésével megpróbálja elmélyíteni az idő különféle aspektusai (a múlt és a jelen) között meglévő távolságot. A másik elbeszélő, B. Bálint95 1943-ban született Nagypálfalván, szegény családban. Édesanyját hamar (9 évesen) elvesztette, apja elköltözött, így az árván maradt gyereket a nagyszülők nevelték fel. Az általános iskola befejezése után 604 B.14., magyar férfi, Bodnya. 605 Fiktív keresztnév.
