Oldal 254 [254]
OCR
252 " INFORMÁLIS GYAKORLATOK játszott konstitutív szerepük ellenére — lényegét tekintve nem, vagy csak alig változott. A csatóerdői közintézmények közül - csak hogy egyetlen példát kiragadjak — a helyi középiskola 1983-ben kinevezett igazgatója az intézményt 2010-ig vezette. Az 1989. évi osztálynaplók névsora szerint az iskola 32 oktatójának majdnem a fele (14 fő) 2005-ben még az intézmény dolgozója volt; a korábbi kollektíva tagjainak nagyobb része (8 fő) szintén innen ment nyugdíjba, kisebb hányada elhunyt (3 fő), elköltözött (5 fő) vagy valamilyen egyéni oknál fogva munkahelyet váltott (2 fő). Csatóerdőn és a hozzá tartozó településeken a klub- és könyvtárvezetők, valamint az irányításuk alatt dolgozó alkalmazottak szintén megőrizték korábbi pozíciójukat. Az öt falu központjában működő zeneiskola igazgatója 1986-tól szintén 1999-ig látta el korábbi intézményvezetői feladatait. Ennek nyilvánvaló oka, hogy a falusi kulturális elit nagy része nemcsak a rendszerváltás után, de előtte — a diktatúra adta keretek között — sem rendelkezett jelentősebb formális hatalommal, kiválasztódását pedig többnyire rendszerint meritokratikus szempontok határozták meg. A társadalmi közvélemény ezért az adott csoport (magasabban iskolázott, diplomás) tagjai cseréjének lényegében a posztszocialista korszakban sem tulajdonított nagyobb, szimbolikus jelentőséget. A velük kapcsolatos hétköznapi diskurzusok, utólagos visszaemlékezések főként az , erőszakot", a , kényszert", vagyis a kulturális elit autonómiájának és integritásának alapvető hiányát hangsúlyozza: , Nem lehetett vezető személy, aki nem lépett be a pártba. Az igazgatónak, a tanítónak a kötél a nyakába vót, mert ha nem a pártot támogatta, akkor kirúgták. Azok már meg vótak kötve, de a pártba csak egy-kettő kellett belőlük. De kellett fejőnőbül, hogy mit beszélnek ott, kellett a sofőrök közül, hogy ott is mit beszélnek, hogy vigye a szavat oda, a traktoristák közt, a birgádba."?! Az említett csoport radikális cseréjét ráadásul erőteljesen korlátozta az a külső körülmény is, hogy a szocializmusban kialakult — szakmailag képzett, ám ideológiailag érintett — inkumbens eliteknek a helyi társadalmi mezőn belül nem voltak igazi kihívói és/vagy riválisai. Erre utal a csatóerdői középiskola egyik tanárával készített alábbi interjúrészlet is: , Ugyanaz a tanító, én például, aki a pártot képviseltem, utána én ugyanúgy lettem társadalomszervezeti valaki. A tanítók 7090-a használhatatlan volt a szovjet rendszerbe" is meg utána is. Ezek nagy része alig várta, hogy megtartsa az óráját és letegye a naplót, semmi nem érdekelte, velük nem mentek semmire. Nem volt emberanyag, nem volt más. Ki lehetett volna ott, aki tud ukránul, oroszul, vagy aki elolvas bármilyen felső utasítást? 591 B.3., magyar férfi, Bodnya.
