Oldal 244 [244]
OCR
242 " INFORMÁLIS GYAKORLATOK vagyis a mindennapi beszédhelyzetekben referenciális egyezéseket jelenít meg a két csoport tagjai között az életmód, a hétköznapi szokásgyakorlatok (a), az etnikai-vallási attitűdök (b) vagy a gazdasági mentalitás (c) bizonyos területein." E sztereotipikus nyelvi gyakorlatoknak általában lényeges eleme az ukrán nemzetállam nacionalizmusát elítélő retorika (a , kint élő magyarokat gyűlölik", az ukránok , elveszejtenék őket egy kanál vízbe", ezért ,kínlódnak", , szenvednek", , megküzdenek a kinti élettel" stb.]. Mindez a migránsok befogadását, integrációját sajátos érzelmi, morális attitűdök kialakításával segíti elő. Ezzel szemben azokat a gazdasági kényszermigránsokat, akik deprimált, rossz anyagi helyzetükkel hosszú távon növelhetik a lokális társadalmon belül kialakuló konfliktusok esélyét, a kispaládi magyar fogadó közösség tagjai rendszerint elkülöníti, bizonyos intézményes vagy informális gyakorlatokon keresztül szimbolikusan kizárja vagy diszkriminálja. Így a földrajzi mobilitás esetükben a helyi társadalomban nemritkán erőteljes státusvesztéssel vagy stigmatizálódással jár együtt. A hétköznapi beszédhelyzetekben ezeket a migránsokat a , különbség" expresszív fogalmain keresztül jelenítik meg, amelyhez egyidejűleg rendelik hozzá a , nemzeten", az , államon", valamint a szűkebb fizikai élettér geográfiai határán túl élő , idegen" (a , kintiek", az ,ottaniak”, a ,,tulfeléliek”) képét. A gazdasági kényszermigránsok szimbolikus társadalmi kizárásának, gazdasági lehetőségeik korlátozásának egyik legproduktívabb eszköze az etnikai különbségtétel, azaz a megvältozhatatlannak velt („objektiv”) tulajdonságok artikulációja. A vizsgált faluban a gazdasági idénymunkásokat - etnikai identitásuktól függetlenül — leggyakrabban , ukránok"-ként vagy ,oroszok"-ként kategorizálják, amelyhez a fogadó közösség számos — a későbbiekben részletesen ismertetett — előítéletet, pejoratív jelentést társít. E kirekesztő diskurzusok hatására az ukrajnai gazdasági idénymunkások a helyi társadalomban csupán a faluban élő romákhoz hasonló, strukturálisan alárendelt pozíciókhoz férhetnek hozzá. A mezőgazdasági idénymunkákat végző , ukránok" és a faluban élő , cigányok" társadalmi pozíciója közötti analogikus egyezést a kispaládi magyarok a mindennapi beszédhelyzetekben gyakran fejezik ki határozott módon, mondván: , a cigány épp olyan, mint az ukrán", és fordítva: , az ukrán is utolsó cigány". A hétköznapi kommunikációs helyzetekben az ukrajnai migránsok megjelenítése ezért általában szorosan összekapcsolódik a rasszizált , másság" 54 Az ,azonosság" diskurzusának egyes jelentésrétegét megfelelően világítja meg az alábbi kiragadott interjúrészlet is: , Ezeket, akik átjöttek, mindet tiszteli, becsüli az ember, mert hát szorgalmasak, jó dógosok, gyönyörűen tisztán tartanak mindent [a], ugyanolyan a gondolkozásuk pont, mint miénk, pont úgy gazdálkodnak [c]. Úgyhogy szívesen látjuk azokot, mert még azok magyarabbak, mint mi vagyunk. Jobban tartják a vallásukat, mint itt sok helyen [b].” (B.31., magyar nd, Kispalad. Kiemelés - B. S.)
