Oldal 192 [192]
OCR
190 " INFORMÁLIS GYAKORLATOK 4.2.1. A posztszocialista vidéki elit gazdasági stratégiái A csatóerdői ,, Béke" Kolhoz privatizációja során a kolhozisták vagyonjegyeinek értékét az alkalmazottak fizetése (5096), valamint a ledolgozott munkaidő hossza alapján (5090) határozták meg; az egyes családok által 1948-ban közösbe adott magántulajdont (a bevitt földet, jószágot, felszerelést) nem vették figyelembe. Az elhunyt kolhoztagok vagyonjegyét és tulajdonjogát a hozzátartozók, leszármazottak nem örökölhették meg, a bent maradt vagyon- és tulajdonrészek az osztásra kerülő közös vagyonalapba kerültek, illetve annak értékét növelték. A vagyonjegyekhez az igényjogosultak meghatározott portfolióban, „csomagban" jutottak hozzá, amely — többé-kevésbé — követte a teljes kolhozvagyon strukturális felépítését: minden kolhoztag a közös tulajdon 6496-át ingatlanra, 2490-át gépi és technikai felszerelésre, 10%-ât éléällatra, 2%-ât pedig egyéb kisebb értékű vagyontárgyakra (villanykapcsoló, konnektor, alkatrészek, szerszámok stb.) válthatta be. A kollektív tulajdonban levő földterületek újraelosztása azonban eltérő elveket követett. Minden egyes kolhoztagnak azonos értékű föld jutott, amit az új tulajdonosok - az adott terület aranykorona-értéke szerint — különböző nagyságú (0,53 ha-tól 0,74 ha közötti) parcellákban kaphattak vissza. A kolhozvagyon privatizációjának elvei — a végső tulajdonosi struktúra kialakulása szempontjából — ugyanakkor valójában egyáltalán nem érvényesültek. Az új, kisszámú és tőkeképes elit ugyanis már a kolhozvagyon nevesítése után, az 1990-es évek végén (a gazdasági recesszió és pénzügyi inflációja éveiben) hozzáfogott a vagyonjegyek felvásárlásához. A vagyonjegyek felvásárlási ára 2002-ben a névértéknek mindössze 10-20%-at tette ki; 1 hrivnya értékű vagyonjegyért mindössze 10-21 kopejkát kaptak az egykori kolhozmunkások a faluban. Így az csak egy viszonylag kis számú elit vagyonhoz jutását tette csak lehetővé. (, A vezetőség kibaszott velünk, elvitték a vagyonjegyet 20 kopejkájával, bemázolták vele a szemünköt. Aki közel ült a tűzhöz azok kiváltották vele a vagyont, mi meg csak nyaltunk a szánkot. A szegény az szegény volt akkor is meg most is."") A szocialista állami vagyon lebontásának folyamata a helyi elitek által kontrollált gazdasági tőke átmentésének, konvertálásának különféle technikáin alapult. Ezek közül — csupán a példa kedvéért — mindössze két jellemző stratégiát emelnék ki. 1. Az egyik technika az igényjogosultak körének tudatos szűkítése volt. Ennek legitimálásához a vizsgált településeken az egyik első lépést egy 2000 elején elfogadott közgyűlési határozat jelentette. E szerint a kolhoztagok közül csak azok jogosultak résztulajdonra a közös vagyonból, akik 1994. május 24-ig aktív jogviszonyban álltak munkáltatójukkal, a kolhozzal. En475 B.19., magyar nő, Darnó.
