Page 149 [149]
OCR
INFORMÁLIS MEGÉLHETÉSI STRATÉGIÁK A RENDSZERVÁLTÁS ELŐTT + 147 ki, amelyben a kolhozmunkások túlélési stratégiái (az ellenállástól az aktív együttműködésig terjedő ideáltipikus szerepek) és az azokat minősítő, értékelő és elemző fegyelmezési és jutalmazási rituálék a mindennapi élet különféle (gazdasági, társadalmi, politikai) szférájában egymás hatásait kölcsönösen szabályozó rendszert alkottak. Ebben a rendszerben a lokális társadalmon belüli viszonyokat egyfelől különféle társadalmi aktorok (állami intézmények, vezető beosztású politikai-gazdasági elitek, a helyi közösség különféle érdek- és részcsoportjai), másfelől az adott szereplők által kialakított stratégiai magatartásformák (pl. együttműködés, ellenállás), harmadrészt az ezeket értékelő, osztályozó, megerősítő fegyelmezési eljárások (jutalmazási technikák, büntetési mechanizmusok) határozták meg. Az említett komponensek közötti viszonyok és azok együttes, gyakorlati működése leírható egyfajta ökoszisztémaként is, amelyben a rendszermodell egyes elemei: ez esetben az állam formális és a helyi társadalom informális (népi) intézményei kölcsönösen befolyásolták egymást, illetve szabályozták a diktatórikus politikai rendszer sajátosságaiból eredő kontrollmechanizmusokat, más szóval korlátozták azok túl- vagy alulműködését. A bemutatott empirikus példák alapján úgy tűnik, hogy a szocializmusban az államhatalom és az azt képviselő helyi gazdasági, politikai elit bizonyos jutalmazási technikákkal nagyon világosan konceptualizálta a legitim módon alkalmazható hétköznapi gazdasági, társadalmi, politikai cselekvéseket. Analitikus hatalomként osztályozta, értékelte az egyéni magatartásformákat: bizonyos viselkedéseket felmagasztalt, míg a büntetés különféle eljárásaival más cselekvésformákat leértékelt vagy elnyomott. A kommunizmus egalitárius retorikája mögött ily módon az államilag szervezett egyenlőtlenségek sok tekintetben egyfajta feudális, rendies jellegű rendszere alakult ki. Ennek a rendszernek az intézményes fenntartását az egyik , oldalon" a megbecsülés, az elismerés politikája, a különféle kitüntető címek, ajándékok, kedvezmények, privilégiumok adományozása tette lehetővé. A másik , oldalon" ellenben a lebecsülés, a megvetés, a lefokozás különféle hatalmi gyakorlatai Istigmatizáló címkék, büntetések stb.) teremtették meg. Ezekre a hatalmi-politikai akciókra a helyi társadalom különféle részcsoportjai eltérő módon reagáltak. A rendszer haszonélvezői (a hivatali nómenklatúra tagjai, a politikai elit, a parasztkáderek, az élmunkások) különféle gazdasági javakhoz és társadalmi erőforrásokhoz (mobilitási lehetőségek, pluszjövedelmek, presztízstárgyak, értékcikkek, kiegészítő jövedelmet biztosító munkák, előkelő társadalmi rang és erkölcsi tőke) jutottak hozzá. Ezek egy jelentős részét normakövető magatartásokkal [gazdasági tervtúlteljesítés, politikai lojalitás, feljelentés, besúgás), más részét illegális eszközökkel (hivatali korrupció, megvesztegetés, visszaélés, lopás) érték el. Mindez egyfelől -— a nem piaci gazdasági feltételek között — jelentősen hozzäjärult a tervgazdaság (látszólagos) stabilitásának megőrzéséhez, másfelől folyamatosan akadályozta az állami tulajdon monopóliumára épülő gazdasági
