Oldal 105 [105]
OCR
INFORMÁLIS MEGÉLHETÉSI STRATÉGIÁK A RENDSZERVÁLTÁS ELŐTT " 103 határában felállított kőkeresztet, amit a katolikus többségű település lakossága sikeresen megakadályozott: A régi világba is úgy vót, hogy minden faluba a végin vót egy kereszt... és akkor Mikószeg és Darnó külön vót, csak egy ház vót ott, egy zsidóé. A zsidó embert nem bántotta a kereszt soha, megengedte, hogy a kereszt ott maradjon, mert már ott vót. Behív éngem Bara meg a pártitkár, hogy a keresztet és a rajta lévő szobrot el kell onnan tüntetni. De ez már a negyedik vagy ötödik kísérlet vót. Mondom, nézzenek ide, az a zsidó ember, aki gyűlöli a kereszténységet, ha az megtűrte, én személyesen nem veszem le. Nem mondja azt neked senki — mondja Bara —, hogy te vedd le, öntsd meg Ibetonozd lel Mikószegen a régi temetőbe a helyit, válaszd ki, rendezz oda kránt [markolögepet]. Te esetleg embereket állíts oda, mennyi ember kell neked oda felakasztani a kötelet, meg így meg úgy? Hát mondom kell oda... oda tettem 6 embert, de én szóltam hamar a darnói presbitereknek, mondom hónap reggel ez fog történni [...]. Mondom én személyesen távol fogok állni, én hozzá nem nyúlok. Erre a pártitkár kirendelt 6 milicistát, a helybeliek is itt vótak. A milicisták leállították a forgalmat innen-onnan, nem lehetett elmenni sehova. Na, rá kell tenni a kötelet. Erre négy vagy öt ember baltával... Hát mit csináljunk? A pártitkár oda ugrik: Leninnek rá tudta tenni a kötelet a nyakára, azt mondja, a keresztre meg nem akassza rá a kötelet? Mondom nem fogom ráakasztani. A lényeg, nem vettük le, széjjelszéledtek. Mondta ű a milicistáknak is, hogy menjen fel valaki, senki, egy ember se. Mondta, hogy nálatok itt pisztoly van, a hat embert fogjátok meg, vigyétek el onnan. De nem csináltak semmit. Elvonultak. Azóta is ott van a kereszt."??? Az út mentén található kegyhely és feszület mint a faluközösség szakrális identitását kifejező jelkép védelmezése egyfelől a helyi lakosság ellen irányuló szimbolikus erőszak megfékezését, másfelől a hivatalos ateista világnézet és állami identitáspolitika nyilvános tagadását juttatta érvényre. A lokális társadalomban az államhatalommal, illetve az azt képviselő hivatalos személyekkel szemben tanúsított ellenséges magatartásnak azonban nem csupán - a fentiekhez hasonló -— absztrakt formái léteztek. Arra is volt példa, hogy a szűk vezetőségi elit (la kolhozelnök, elnökhelyettes, párttitkár) hatalmi túlkapásait a lakosság esetenként a verbális vagy akár a fizikai erőszak eszközeivel fékezte meg: , Vót olyan parasztember, aki azt mondta az elnöknek, hogy a beledet villával hányjuk át... és akkor abbahagyta az uralkodást."?5? , Paládrul száműzték 252 B.4., magyar férfi, Bodnya. 253 B.11., magyar férfi, Csatóerdő.
