Oldal 79 [79]
OCR
INFORMÁLIS MEGÉLHETÉSI STRATÉGIÁK A RENDSZERVÁLTÁS ELŐTT ® 77 Ezeknek az informális gazdasági technikáknak köszönhetően a kollektív gazdaságot irányító adminisztratív-gazdasági elit egyfelől teljesíteni tudta a szocialista állam által előírt irreálisan magas tej-, hús- és gyapjú-előállításra vonatkozó kötelezettségeket. Ezenkívül — a gazdaság központosított irányítása, az államilag szabályozott újraelosztás, valamint a hiánygazdaság keretei között — időről időre jelentősebb mértékű kiegészítő jövedelmekhez és magasabb presztízsű fogyasztási cikkekhez jutott hozzá. Az állam formális intézményei és az azokon belüli informális stratégiák (hivatali korrupció, megvesztegetés, visszaélés, lopásgyakorlatok stb.) segítségével újraelosztott gazdasági erőforrások az új (, kommunista") vidéki, falusi elit, vagyis a káderosztály tagjai között elindított egy dzsentrifikációs [târsadalmi mobilitási) folyamatot. Ezt támasztja alá a következő interjúrészlet is, amely az ügy egyik érintettjének leszármazottjától származik: , Apám, aki a kolhoz pénztárosa vót, elment a vajgyárba a tejfelért, a húskombinátba a kolbászért, amit ott letettek neki meg a kolhozelnöknek. A kolhozbul oda vitt mindig valamiket és cserébe hozott is, nagy cserebere vót. Ezenkívül a cipőgyárba" vót nagy kapcsolata, ahonnan mindig jó cipői vótak apámnak, de onnan hoztak öltönyre való anyagot is neki, mert mindig elegánsan járt... Nagy urak vótak, és nagyon dorbézoltak. A kolhozelnök, a pärttitkär, az agronömus - ezek vagy tizenhaton-hüszan jöttek a disznötoros vacsorára. A pálinkát apám ládaszámra hozta, mert ezek ott reggelig ittak, amikor levágtuk itthon a disznót. Kártyáztak együtt, vagy elmentek kocsmázni együtt. Munkácson, a Csillag hotelben például mindenki ismerte apámat. Szőlősön is elvitt engem mindig ebédelni a legelegánsabb helyre, azt nem mindenki tehette meg, hogy valaki elment ebedelni a faluböl.”!?* A kolhoz egy másik alkalmazottja szerint az 1950-es években a falusi párt- és káderelit magatartását — hivalkodó élmódja, viselkedése mellett — a hatalommal való visszaélés, túlkapás jellemezte: , Ezt a kolhoz smulatósc kolhoznak nevezték. Nem úgy működött, ahogy kellett. Itt vót M. Pityu, vagy a másik brigadéros, Á. A. — ha kellett, akkor megvertek. Ha Sz. János [a kolhozelnök] azt mondta, hogy ezt megverni, megverték, érted. Király vót. Akit meg akart baszni, megbaszott, azt mondta, mehettek Moszkváig, én ott is ott vagyok. Ezek a nagyurat játszották, mint a magyar nyakas urak régen. Látol magyar filmeket, ezeket a filmeket látol, dzsentrimentek vótak, érted. Ezt játszották. Annak a bandáját meg ne bántsd, mert akkor véged. Az úr nevét fel ne vedd. Ilyen vót...!"195 194 B.7., magyar nő, Csatóerdő. 1955 B.3., magyar férfi, Bodnya.
