Oldal 71 [71]
OCR
INFORMÁLIS MEGÉLHETÉSI STRATÉGIÁK A RENDSZERVÁLTÁS ELŐTT " 69 Az államszocialista korszak végére a kolhoz — amint az a fenti idézetből is jól látható — egy olyan kiterjedt intézményhálózatot működtetett, amelyen keresztül a lokális erőforrások (a lakosság föld- és birtokviszonyai, a rendelkezésre álló termelőeszközök, a kolhozmunkások társadalmi és földrajzi mobilitása, szociális és kulturális élete stb.) szinte teljes spektruma felett átfogó ellenőrzést gyakorolt. Mindez lehetővé teszi számunkra, hogy az adott intézményen keresztül a helyi társadalom összetett belső hatalmi, gazdasági, társadalmi viszonyait tanulmányozzuk. Az államszocialista korszakban az informális gazdasági cselekvések természetesen a kárpátaljai vidéki, falusi társadalmakban sem kizárólag az államilag szervezett tervgazdaság keretei között, azaz az ún. szocialista szektor vagy az első gazdaság terrénumán belül szerveződtek meg. A kelet-európai államszocialista rezsimekben -— amint arra többen is rámutatnak!" - az informalitásnak egyebek mellett meghatározó strukturális eleme volt a családi kisüzemi gazdálkodás, az állam által illegálisnak tekintett vagy bizonyos elemeiben engedélyezett háztáji élelmiszer- és árutermelés. Ennek elemzésére azonban a kötetben nem terek ki, ket - pragmatikusnak mondható - oknál fogva. Az egyik, hogy az általam vizsgált településeken a családi kisüzemi termelés háztartási jövedelmekben játszott gazdasági szerepe, azaz a szakirodalom által , második gazdaság"-nak nevezett magántermelés szférája csak a szocializmus későbbi időszakában, az 1970-es évek végétől — tehat a Brezsnyev-korszak utolsó periódusában - tett szert nagyobb jelentőségre. Ezzel a korszakkal azonban a könyv behatóan nem foglalkozik. Másfelől az adott lokális színtérrel (tehát a kötetben bemutatott öt kárpátaljai faluval) kapcsolatban nem találtam olyan kvalitatív levéltári forrást, kortársi beszámolót (pl. naplót, személyes vagy családi levelezést, gazdasági feljegyzéseket stb.), amely az államszocialista korszakban az egyéni kisüzemi, háztáji gazdálkodás leíráshoz történeti referenciákat, ezáltal pedig a két korszak (a tervgazdaság és a piacgazdaság időszakának) összehasonlító-komparatív elemzéséhez megfelelő kontextuális hátteret biztosíthatott volna. A kötet 2. fejezetében a szovjet politikai diktatúrának arra a révid (19601970 közötti) időszakára koncentrálok, amikor még nem a magánszektor megerősödése, hanem épp ellenkezőleg: az állam jogkorlátozó intézkedései (a háztáji kertek, földek méretének csökkentése, a magángazdálkodás még megmaradt elemeinek a felszámolása, a helyi lakosság urbanizációja), valamint a bürokratikus állami és szövetkezeti szektoron — az első gazdaságon — belüli informális gazdasági stratégiák (lopás, munkalassítás, feketemunka stb.) elterjedése volt főként a jellemző. Ennek megfelelően a továbbiakban az elemzés fókuszába a kollektív gazdaságnak mint a vizsgált falvak mindennapi gazdasági-politikai életét befolyásoló formális intézménynek a vizsgálatát állítom. Ezt a témát két, 172 Lásd tos" 1990; Pető - Szakács 1985; Sampson 1987; Verdery 1993; stb.
