Oldal 55 [55]
OCR
BEVEZETÉS " 53 Az államhatalom és a lokális társadalmak közötti kapcsolatok komplexitásából, rétegzettségéből és szituativitásából adódó problémák feloldása érdekében a hazai kutatás az elmúlt években számos alternatív terminust vezetett be a társadalomtörténeti kutatások diskurzusába. Ö. Kovács József például az , alkalmazkodó ellenállás" kategóriáját használta azoknak a válaszreakcióknak a jellemzésére, amelyek segítségével 1945 után a magyarországi falusi népesség megpróbált védekezni a szovjet államhatalom külső beavatkozásaival — az erőszakos kollektivizälässal, az iparositässal, a falu „paraszttalanitäsäval” — szemben.!2? Olah Sándor a székelyföldi magyar települések kapcsán az államhoz való viszonynak három korabeli ideáltípusát — az azonosulás, a passzív rezisztencia, valamint a hatalommal szembeni ellenállás technikáit — különböztette meg, és tartotta meghatározónak.?$ Nagy Netta a Duna-Tisza-közi homokhätsägi telepiiléseken az 1948-1956 között hozott pártállami intézkedésekkel (beszolgáltatási kötelezettség, jövedelemelvonás, a tulajdonjog megsértése és egyéb állami korlátozások) szemben a kitérés, a hatalmi kényszer elszenvedését, valamint a látszólagos belenyugvás stratégiáit találta a falusi közösségek legkarakteresebb védekező magatartásának. Majtényi György a , reziliencia" (rugalmas ellenállás) fogalmát használta a Kádár-rendszerben azoknak a kirekesztett, kizárt társadalmi csoportoknak (szegényeknek, cigányoknak) a jellemzésére, akiknek tagjai — alávetett strukturális pozíciójuknál fogva — bizonyos mértékig láthatatlanok maradtak a korabeli hatalom számára, és ezáltal a diktatúra keretei között is megőrizték különállásukat, illetve integritásuk és cselekvési autonómiájuk egy jelentős részét.!5 A diktatórikus állam és a városi, vidéki lakosság kapcsolatminőségét elemző szakirodalomból - a további példák idézése nélkül is — láthatóan a diktatúrában élők magatartásformáinak egymásnak ellentmondó, sok esetben antagonisztikus folyamatokból és stratégiai viselkedésekből álló képe rajzolódik ki. Ha ezt a tärsadalomkepet elfogadjuk, több elemzésre váró kérdés merül fel. mellett. Ilyen például annak belátása, hogy a szovjet politikai diktatúrában az állampolgárok hétköznapi cselekedetei nem a priori voltak politikai tettek: azok elsődleges célja nem a pártállami rendszer elleni lázadás vagy annak közvetlen lerombolása, megdöntése volt. E hétköznapi aktivitási formák többsége - elfogadva Scott érvelését — csupán azáltal töltődött fel politikai tartalommal, hogy az állam olyan új Ítulajdoni, gazdasági, társadalmi, politikai) viszonyokat teremtett, amelyek keretei között az alávetett csoportok túlélési technikái , ellenállásnak" minősültek; a hivatalos ideológiát sértő cselekvőket az állam egész egyszerűen , ellenálló"-ként azonosította és sok esetben rendszerint ekként is bánt velük. 122 Ö, Kovács 2012: 134. A , paraszttalanítás" történeti fogalmához, illetve társadalom- és politikatörténeti hátteréhez lásd Kovách 2003a: 28-41.; Gyäni 2003: 71-76.; Harcsa 2003: 77-85.; Laki 2003: 87-92.; Kovach 2003b: 105-108. 18 Oláh 1996. 14 Nagy 2013. 125 Majtényi 2015.
